Mi a magyarázat hogy sok többgyermekes családban van kedvenc gyerek?

Nem mindegy, hogy úgy kedvenc, hogy valamiért közelebb áll a szülő szívéhez vagy úgy, hogy mindent megkap, a másik meg cselédként gürizhet, hogy a kis hercegnek/hercegnőnek mindene meglegyen.

Elsőre azt mondom, hogy van, hogy összeillik a szülő és a gyerek természete, jól megértik egymást, de sajnos olyan is lehet, hogy nem. Mondjuk a nyüzsgős, mindenhova eljárkáló szülő kifog egy visszahúzódó, csendes gyereket és egy nagydumás, felfedező természetűt. Vagy nagyon hasonlít rá az egyik gyerek, de a két dudás egy csárdában esete forog fenn. És ezt nem lehet előre tudni.

A második eset az szerintem gáz. Van olyan ismerős, akinél a bátyja volt a "trónörökös", akinek próbáltak mindent megadni. A húgot pedig, amint lehetett elküldték dolgozni, hiába szeretett volna tanulni. Mindezt azért, hogy a bátyja külföldön járhasson egyetemre. Itt a második gyereket nem is akarták, csak nem sikerült elvetetni. Amikor felnőttek, a fiú lelépett külföldre, a lány maradt, öreg korára ő ápolta az anyját.

Általában amikor a gyerek úgy érzi, hogy a másik a kedvenc, akkor nincs erről szó, csak épp vannak olyan agyament dolgaik, ami miatt többször kell az egyiknek ellentmondani, fegyelmezni, problémázni, mint a másikkal. A gyerek ebből meg annyit vesz le, hogy a másik a kedvenc, mert azt nem piszkálják annyit.

Szerintem a szülők nagyon nagy többségénél nincs különbség a gyerekek között, mindegyiket ugyan úgy szeretik.

Es az milyen mar, amikor egykekent nem en voltam a kedvenc, hanem az unokatestverem, aki velunk se lakott?

Van 2 gyerekem mar. Osszeszorul a szivem ha arra gondolok, hogy a szuleim hogy nem voltak kepesek igazan szeretni engem.

Annyira konnyen, egyszeruen szeretem a gyerekeimet meg se kell eroltetni magam, tokmindegy mennyire nehez egy napunk…es mindkettot. Nincs kedvenc. Nem ertem ezeket az embereket, akik kicsesznek a sajat gyerekukkel.