Mit válthat ki egy tini lányból, ha folyamatosan szidják, azt éreztetik vele, hogy nem elég jó, mindennek ő a hibája?

Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, belemagyarázhatod előre, hogy emiatt rossz és sikertelen, mentálisan gyenge ember leszel.

Vagy nem.

Kérdés az, hogy te hogy nézel magadra. Ne foglalkozz anyáddal. Tudom, hogy nehéz, de meg kell tanuld leszarni. Igenis értékes vagy és nem vagy hülye. Esetleg pszichológushoz menj el, beszéld ki neki magad, de a lelki oka az rajtad áll és nem anyádon.

Engem apám mai napig kritizál, hülyének titulál, pedig megmutatása nem 1×, hogy nincs igaza. Konkrétan alapkézést végzek, jól tanulok, minden vizsgám megvan, tervezek tovább tanulni, most munkát is keresek egyetem mellett, nem bulizok, tudok spórolni, és tudom, hogy mit akarok csinálni az életben. Szerinte én hülye vagyok, mert nem vagyok az első tanuló, hülye vagyok, mert könnyű az egyetem, csak szineszkedek, hogy nehéz, hülye vagyok, mert másnak minden másképp megy, én miért nem csinálok úgy, mint az uncsim. Hisz ő már dolgozik, a szülei mennyire büszkék rá, és mennyit hangoztatják. Ő nem volt amiért rám büszke legyen( uncsim elkezdte azt az egyetemet, amin most vagyok. Első éven kibukott, elment pedagógiára, most végzett egy mesterképzést, és most kezdett el dolgozni. Jelzem, 8 évvel idosebb)

De ezeket megtanultam leszarni, már lepereg rólam. Úgy intézem, hogy ne beszéljek vele sokat, ajánlom tedd te is ezt. Nem kell pszichológus se, ha okosan csinálod.

Ember függő. Velem apám művelte ezt, teljesen leépítette az önbizalmam. Sokáig tartott, mire összeszedtem magam annyira, hogy nagyjából kiálljak magamért, de még lenne mit alakítani. Erős megfelelési kényszerem volt sokáig, nem álltam ki magamért, kerültem a konfliktust.

Akkor kezdtem megváltozni, amikor elköltöztem otthonról és a magam életét élhettem, de az is vagy 10 év volt, mire lelkileg összeszedtem magam.

Nekem pl nem sok önbizalmam lett emiatt, iskolai zaklatás áldozata is lettem, gondolom látták hogy könnyű préda vagyok. Öngyilkossági kísérletem is volt.

Mivel semmi szeretetet nem kaptam otthon így ragaszkodtam az első, rossz kapcsolatomhoz is. Nem akartam egyedül lenni és akármilyen rossz kapcsolat is volt, több szeretetet, törődést kaptam tőle 1 év alatt mint 20 év alatt anyámtól. Még most is azt mondom, hogy inkább őt választanám, mint anyámat.

Nem lettem olyan, mint anyám, az ellentétje vagyok. Számomra ő egy negatív példa volt, törekedtem rá hogy semmiben se hasonlítsunk.

Önbizalmam most sincs, de már nem ragaszkodok az emberi kapcsolatokhoz, nem keresem a szeretetet. Van 2 macskám akik elég szeretetet adnak.

Kb most kezdem összeszedni magam 30 évesen. Viszonylag messze lakok a féreg anyámtól így se vele, se az ismerőseivel, régi szomszédjainkkal nem találkozok. Ez nagyon kó dolog.

Sokszor eszembe jutnak a sérelmeim , az hogy semmi gyerekkorom nem volt és hogy mennyire elhordott anyám mindig mindennek. Sok mindenben segítettem, a ház felújítását velem fizettette de mégis én voltam az "ingyenélő g3nyó", a "semmirekellő parazita". A szomszédságban mindenki utált miatta..