Hogyan kezeljem ha a lányom nyilvánosan megütött?

Ha durcáskodik, hogy "kimegyek apához", abban a pillanatban tárcsázni az apját, odaadni neki a telefont, hogy a lányod kérni akar tőled valamit. Úgysem fog kelleni neki, de jó, ha ezt a gyerek saját maga felfogja, hogy nem akarják itt tartani.

Nagyon jól megnyilvánulbitt is, miért is van ennyi sok IQ 0 ember.... utolsó kettő, komolyan ez a megoldás? Kinyitotta a pofozkodás kapuját és akkor elindul egy adok-kapok? Komolyan nem hiszem el, hogy tényleg ennyi az agyi szint... de mindenesetre sokminden meg is magyaráz, miért is tart ott a társadalom, ahol... mert ez aztán meg szokta oldani a dolgokat, ugye? Azért van annyi kifogástalan családi jó kapcsolat, mert az ilyen módszerek működnek, ugye? Mert megtanulta! Elárulom, hogy az agresszió csak agressziót szül és amelyik szülő ilyen gyermeteg módon kezd el viselkedni, azt is kapja vissza. Semmit nem fog javítani a helyzeten, mert ezek nem véletlenül nem érnek semmit, sőt. Ezért nem beszélnek egymàssal csalàdok, mert ilyen megoldásokhoz nyúlnak, ahelyett, hogy kezelnék az alaphelyzetet. Az utóbb tett javaslatokra még sosem làttam pozitív példát (elgondolkodik a gyerek, majd meglátja...stb.) Nem. Nem fogja, mert ilyen szélsőséges reakciót az ad, akiben rengeteg düh van és nem tudja hol átvezetni. Hasonló ahhoz, mikor a szülő üti meg tehetetlenségében a gyereket. Ebben a lányban iszonyatos düh munkàlkodik, ha már a józa ész is elveszett itt és valószínűleg a kérdezőt is hibàztatja valamiért, ami így alakult. Valamiért nincs tekintélye az anyának és ez teret adott a düh levezetésnek. Ezeken kellene elgondolkodni. Jah, gyerek módjára besértődni, mert csorba esett az egón, majd durcizni, nem beszélni nyilván sokkal könnyebb, mint az időigényes probléma feltárás majd kezelés. Na ezért kötném bizonyos intelligencia szinthez, önismerethez és tudatossághoz a gyerekvállalást. Kérdező, ha van egy kis eszed, akkor úgy kezeld, hogy elviszed egy szakemberhez, mert ez nem normális, hogy ilyen düh van benne és az sem, hogy ezt így vetítette ki. Ez neki is rossz lesz, ha kezelés helyett ezt most mindenféle büntikkel kezded el tetézni (ami előre mondom nem fog használni) meg odadobni az apjàhoz azt az érzést keltve benne, hogy senkinek sem kell. Józa paraszti ésszel átgondolva ez majd nyilvàn megoldaná ugye? Nem ez csak mélyíteni fogja a dühèt. Döntsd el mi a cél: a primtív módszert választod: ennyi erővel el is búcsúzhatsz a lányodtól, vagy segítesz neki. Ha ezt a dühöt most nem kezelitek, felnőttkorában kell majd terápiára járnia. Azt kellene megértenie itt sok mindenkinek, hogy ezek sokszor nem tudatos viselkedések. Mármint tudatában van igen, hogy mit tesz, de annak már nincs, hogy miért. Nem megoldás ide, hogy ignorálunk meg kidobunk mindenhonnan, ha nem viselkedsz a normáknak megfelelően. Komolyan, gondolkodjunk már egy kicsit!

Jó, tegyük fel, hogy másodszor is megüti az anyját. Hogyan fog ez abbamaradni? Sehogy. A lány megkapta a mintát, hogy üthet. Nincs rá reakció. Nincs "büntetés".

Ha elkezdenek visszapofozkodni, akkor fogja megkapni igazán a mintát, hogy ezzel akkor el lehet intézni. Nem fog működni. Ezt egy szakember fogja csak helyretenni, nem fog semmilyen bünti működni itt, mert valószínűleg a kérdező sincs már abban a szerepben a lány szemében, hogy komolyan vehesse. Fel kell tárni miért haragszik rá ennyire. Aztán ha ezen nem lehet változtatni, akkor el kell fogadni, fel kell dolgozni. Ez a kislány is szenved a dühétől.

A kérdező azóta sem reagált semmit. Vajon valós volt a feltett kérdés?

Ismerek egy anyát egy vidéki nagyvárosból. Sosem ütötte meg, sőt kényeztette a fiát. Viszont nem volt elég pénze a gyerek igényeinek kielégítésére, aki drágább dolgokat akart, így a fiú kamaszként elkezdte verni, és azóta is veri, már nyugdíjas az anya, de a fiú pár havonta rátöri az ajtót, elveszi a nyugdíját, megveri. Voltak tanácsadáson, voltak rendőrségen, az első nem használt, a második sem (a rendőrök az "amíg nem folyik vér, addig családi ügy" szöveggel rázták le többször az anyát). Szóval nem mindig a beletörődő békesség a jó.

A beletörődèst senki nem javasolta szerintem, tanàcsadàs pedig semmit nem ér már ebben a fázisban. Terápia kell, ami évek. És folyamatos.

Ez a fönti bántalmazott anya nekem azt mondta, azzal rontotta el, hogy bármit tett a fiú, szelíd maradt vele, amikor megverte, akkor sem "állt bosszút", és ma úgy látja, ezzel nyitott kaput az ismételt bántalmazásoknak, kvázi engedélyt adott neki rá. Mai fejével szigorúbban kezdene bánni az agresszív gyerekével.

A terápiához a gyerek közreműködése is kell.