Zavar anyukám viselkedése nyilvánosan. Mit tegyek?
Édesanyám nagyon jól nevelt és nagyon szeretem. De sajnos az utóbbi időben nagyon elkezdett zavarni a viselkedése. Nagyon hangosan beszél és trágár szavakat használ. A minap strandon voltunk, amikor a 14 éves kisöcsém a levetett törölközőt le akarta tenni majd anyukám hangosan odaszólt neki (amire mindenki ránk figyelt), hogy "Te gyerek! Normálisan hajtsd össze azt a törölközőt mert pofán b***lak!"
Tegnap horgászni voltunk, akkor pedig nem is tudom mire reagált, csak a szavaira figyeltem fel, szintén az öcsém felé irányított egy szép beszólást, hogy "az apádnak a retkes f***át!" a szomszédból odafigyeltek. Nekem ilyenkor helyette is ég az arcom. Nem vagyok prűd de a trágár szavakat nem szeretem és ezt az alpári viselkedését sem. Az anyám mégis ilyen. Amikor barátom volt nagyon későn vagy szinte nem is vittem haza, mert szégyellem, ahogy a szüleim viselkednek. Még egyszer megjegyezném, nagyon szeretem őket, de ezt a viselkedését nem tudom tolerálni. Ha szépen leülök velük beszélgetni ők felháborodnak, hogy nem fogják megjátszani magukat. Van valaki hasonló helyzetben?
válasza:
válasza:Talán megromlott anyukád hallása? Szerinted is,hiszen valamihez hasonlíthatod a jelenlegi helyzetet.Nem biztos abban,hogy hallottátok amiért szólt ez szintén visszavezethető a hallás romlására.
Nem értem a csúnya beszédét: korábban egyáltalán nem fordult elő? Nekem nagyon furcsa,ha most kezdte volna el!
Egy dologért hányszor szokott szólni az anyukád?
Netán,csak akkor végzitek el a dolgotokat amikor káromkodni?
válasza:Amit előző írt azok is fontos tényezők.
Nem tudom, ha nyilvánosan emelt hangon rászólna ilyenkor valamelyik családtag hogy "fejezd már be ezt, zavar a viselkedésed, helyetted is szégyellem magam és a gyerek se tanul semmi jót az ilyen mocskos beszédből" hátha hatna rá, nem tudom.
Azt feltételezem látja, hogy odanéz mindenki.
válasza: válasza:Én kisgyerekként voltam hasonló szituációban. Édesanyám közölte a nagyszülőkkel, hogy mikor az első trágár szót meghallja a kislányaitól, onnantól nem hozza őket többet a nagyszülőkhöz. (Akkoriban az óvodában, tévében még nem szedett fel a gyerek ilyeneket.) Nagyon komolyan mondhatta, mert hatott.
Újra és újra mondd el anyukádnak, hogy legyen szíves, a te jelenlétedben ne használjon ilyen szavakat, mert téged zavar. Nem fogsz vele nyilvános helyen mutatkozni, és a leendő unokáit is ritkán fogja látni, ha nem tud uralkodni magán. Ha olyan a helyzet, tényleg állj fel, és hagyd ott. Amig ez nem történik meg néhányszor, nem fog komolyan venni.
Újra és újra, akár úgy, hogy a szomszédok is hallják javítsd ki. Azt akartad mondani, hogy "az ángyod térde kalácsát?" "a fenébe?" "az ördögbe?" "a kutyafáját?" vagy ami neked még elfogadható.
Ha mások is így éreznek a családodban, fogj össze velük. Ha a többieket nem zavarja, te leszel kénytelen távolságot tartani.
Egyébként változnak a normák,40-50 éve még a franc, fene is elfogadhatatlan volt, rászóltak érte a gyerekekre. De ahogy anyukád beszél, az egyelőre még sokaknál kiveri a biztosítékot. De sokaknál már nem, hallottam már igen művelt értelmiségiek szájból is hasonló indulatszavakat.
válasza: válasza:Azt írtad: az utóbbi időben kiabál és káromkodik, igaz?
Valami történt, ami miatt ideges. Nem akarok most semmit a fejedbe beszélni, ne értsd félre!
Bármi lehet, ami hosszútávon tart. Nem tudom...munka? Pénz? Egészsége?
Nem akarlak megijeszteni.
Sok minden lehet. Kérdezz rá, meg lehet oldani, ha olyan van.
Lehet félreérthetően fogalmaztam. Anyukám korábban is ilyen volt, de az utóbbi években érzem úgy, hogy egyre alpáribb. Világ életében hangosan beszélt, mindig ő volt a középpontban, de sokak számára a hangos beszéde inkább idegesítő. Többek között számomra is, de sokszor szóltak rá mások is. Sajnos tisztában vagyok vele, hogy nem fog változni, épp ezért érzem olyan kétségbeejtőnek a helyzetet. Nos, az hogy rászólok, esetleg határozottabban lépek fel, biztos, hogy nem megoldás, ugyanis ő nem annyira liberális felfogású. Annak idején sok nyaklevest kaptam, ha nem úgy beszéltem vele és mindig erre tanított, hogy a szülőket tisztelni kell. Ő is szigorú nevelést kapott. Sajnos ebből a szempontból is zavar a felfogása. Ha nekem problémám van vele, vagy a viselkedésével, akkor mindig azt hozza fel, hogy ő az anyám. Viszont az ő részéről már más a helyzet, mert ő ettől a ténytől, hogy az anyám, felhatalmazva érzi magát bármire. Ha számon akarom kérni, akkor szintén az a válasz "én vagyok az anyád". Nem részletezem ezeket az eseteket, de úgy gondolom, bár nekem kicsit liberálisabb felfogásom van, hogy én egy különálló személy vagyok, egyéniséggel, saját világnézettel, felfogással. Tisztelem és szeretem, hiszen erre nevelt, de nem viselkedhet velem úgy ahogy akar. Egyszerűen ezt nem!
Én 25 éves vagyok, már a saját életemre koncentrálok és nem szeretném így élni. Illetve, ha lesz gyermekem, nem szeretném ilyesminek kitenni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!