A mi esetünkben érhető/normális apukám viselkedése?

Anyukámmal élek, a szüleim elváltak amikor 2 éves voltam.

Apukámmal is tartom a kapcsolatot, jó a viszonyunk, sokat tud rólam.

Az anyagi helyzetünkről fontosnak tartom a kérdés szempontjából elmondani,hogy egy átlagos környéken egy panelban élünk, olyan átlagos magyar életszínvonalon.

Apukám viszont gazdag építési vállalkozó,üzletember.

Amióta az eszemet tudom ő elképesztően fukar ember volt, minden nevetséges apróságon spórol, és gyakran sértő/kellemetlen a fukarsága.

Ha valaki látná az ő házát/autóját, és látná a mi házunkat/autónkat akkor vagy nem hinné el,hogy ő az apukám, vagy azt nem,hogy jó a viszonyunk.

Természetesen nem a pénze miatt tartom vele a kapcsolatot, hisz abból nem sok jut nekem.Ő az az ember aki a sírba is magával viszi majd a pénzt.

Viszont mint írtam olykor kifejezetten rosszul tud esni,hogy neki mindig csak a dollárjelek pörögnek a szemében.

Hogy konkrét példát is mondjak: 2 éve dolgozom, vendéglátásban a végzettségemnek megfelelően.

Egy olcsó, 15 éves autóm van, amit 700 ezer forintért vettem.Ebből anyukám fizetett 200 ezret, apukám pedig a névre írás költségét állta (50 ezer forintot) a többit diákmunkával szedtem össze, amire nagyon büszke vagyok.

Az egyik nap én zártam az éttermet, és hajnali fél egykor télen nem indult be a kocsim.

25 km-re voltam a házunktól apukám háza 5 km-re volt.

Felhívtam,hogy értem tudna e jönni, mivel anyukámnak nincs autója, és úgyis a közelben lakik.

Erre azt mondta,hogy szívesen értem jönne, de nagyon sokat fogyaszt az autója, és az neki nagyon sokba kerül.De hívjak taxit.

Mondtam,hogy nem szeretném arra költeni a félnapi keresetem.

Erre mondta, hogy akkor aludhatok nála, de akkor gyalog jöjjek. (nehogy neki kelljen kifizetnie a taxit)

Valóban okat fogyaszt a kocsija, mert akárhányszor ülök benne mindig 14-15 liter/100 km fogyasztást ír a kocsi normálisan használva.

Viszont ő a boltba is autóval jár,mindennap használja, van hogy csak úgy száguldozik, és láttam már azt is 30 liter/100 km-t írt, amire azt mondta,hogy sietős kedve volt.Amikor viszont én találok ki valamit,hogy ide menjünk mint közös program akkor le se veszi a szemét a fogyasztásmérőről, és mindig közli,hogy most 0,1 litert csökkent vagy emelkedett.

Magyarul csak akkor zavarja a fogyasztás ha velem van.

Márpedig 2 havonta ha egyszer megyünk el valahová közösen, és évente 1-2 alkalom az amikor azt mondom,hogy na most menjünk ide mert ide szeretnék menni már régóta.Alapvetően ő találja ki,hogy hol együnk pl.

Ha meg gyaloglást és tömeg közlekedést javaslok, akkor az neem.

Vagy ha a saját kocsimat akkor rögtön jön,hogy ő nem tankol bele (amit sosem kértem).

Mindenhol 5 forintra számol ki mindent, nem ismeri a jatt fogalmát, mert a jatt be van építve a futár,a vendéglátós, meg a szállító fizetésébe.

Rendel a házába 1 millió forintért bútorokat, és 1 millió 88 ezer 600 forint a végösszeg akkor annyit ad.A két szállító meg majd 1,5 órán át szenvedett míg felcipelték a bútorokat az emeletre.Egy-egy ezres nem sok, de szerintem annak is örültek volna.

Vagy nyáron sétálni megyünk, a 40 fokban elfogy a vizem, javaslom neki,hogy vegyünk innivalót.

Az első vendéglátó egységbe be, mondom neki,hogy elmegyek wc-re, egy ásványvizet kérek.

Kijövök a mosdóból, ő meg jön, hogy adjam oda a palackot amiből ittam, mert feltölti csapvízzel.A kezében meg egy palack bontatlan ásványvíz amit magának vett mert ő a bubisat szereti, neki csak ezért nem jó a csapvíz.

Annyi ilyet tudnék mesélni, még azt is nehéz eldöntenem,hogy a sok közül melyiket meséljem el.

Természetesen vannak pozitív pillanatai is, karácsonyra is vesz értelmes ajándékot, születésnapra is stb...csak mondjuk némelyik ismerősöm sokkal többet kap a szüleitől akik úgy élnek mint anyukám és én, netán még rosszabbul.

A családunknál maradva anyukám már csak azzal ezerszer többet adott,hogy szimplán felnevelt.E mellett még pluszba is rengeteget adott.

Mindenki ilyen spúr embernek ismeri apukámat, saját magán nem spórol ami érthető,hisz ő dolgozott meg a pénzért, ő egymaga teremtett ilyen életkörülményeket saját magának, de pl. az ásványvizes eset szerintem mindenkinek rosszul esett volna bárkitől.(és megannyi ilyen volt)

A legtöbb embernek meg kocsit/házat vesznek a szülei.

Gondoltam már arra is,hogy nem akarja,hogy elkényelmesedjek,hogy rajta élősködjek, hogy megtanuljam a pénz fogalmát.De szerintem erre nincs szükségem, panelban nevelkedtem, 16 éves korom óta diákmunkákat vállaltam, rögtön dolgozni mentem amint elvégeztem az iskolát, pedig anyukám még akkor is eltartana ha egész nap otthon feküdnék, és inkább beleszakadna a munkába, hogy nekem legyen.

Viszont szerintem elég jól megtanultam becsülni a pénzt, úgy kerek perec soha semmit sem raktak alám, maximum anyukám segített/hozzájárult (ilyen az autóvásárlás is) de ez meg egy egészséges családban normális.Legalábbis az én értékrendem szerint.