Meddig normális még a viselkedése? Hogy jelezzem neki hogy ne essen át a ló túloldalára? Vagy ne aggódjak?

A barátom 8 hónapja válik. Nagyszerű szülők mindketten, nagyon jó család voltak de a válásra teljesen átalakult mindkettő vadállattá. Állandó ordítozás, fenyegetőzés ment, mindkét oldalról. Egy 13 éves lányuk van, akit az apja lelkileg bántalmazott, az anyját mindig elhordta mindennek és neki fenyegetőzött hogy öngyilkos lesz ha elhagyja ő is stb. Szóval nem volt komplett.

Most csitultak az indulatok. A gyerek az anyját ugyanúgy szereti, az apját is próbálja, de megromlott a kapcsolatuk. Most némileg próbálják helyrehozni közös programokkal, sok időt töltenek együtt stb. Sokszor van a lány az apjánál, van mikor magát kényszeríti mert bántja a kialakult helyzet. A lányt a folyamatos csatározás nagyon megviselte. Mivel én elég sokat vagyok az apjánál (közel is lakok, jó, erős régi barátság..) volt mikor segítettem neki összeszedni magát. Nem egyszer, sokszor volt hogy kisírta magát és megbeszéltük. Mostanában mintha jobban lenne.

De nagyon ragaszkodik. Sokszor érzem hogy amolyan 'pótapa' szerepet töltök be. Teljesen megértem, hisz felfordult a jelenleg ismert élete, sok bántalom érte és szüksége volt/van a támaszra de attól tartok hogy hosszú távon ez nem lesz jó. Pl. hogy túlzottan fog ragaszkodni vagy ha az életébe beesik 'anyu barátja' nem érinti jól vagy bármi más. Hogy mondjam el neki hogy vigyázni kell? Vagy feleslegesen aggódom? /////A szülők egyébként tudnak erről a heyzetről, örülnek hogy segítek de nem szeretnek erről beszélgetni. Azthiszem úgy gondolják hogy megbuktak szülőként///// 40f