Második feleségek hogy bírjátok ezt?

Az ilyen pasitol menekulj. Normalis parkapcsolatban a sajat parunk az elso aztan jonnek a gyerekeink (.indegy kie), utana a tobbiek. Azok a pasik akik a felnott gyerekeik utan kajtatnak azok betegek...jo pelda ra a sajat ferjem.

Inkabb keress mast. Mert ez sose fog valtozni. Elarulom ha te es a gyereke kozul vaamelyik korhazba kerul egy idoben akkor mindegy hogy teneked nagyobb e a bajod mindig masosikkent rog teged latogatni es kevesebb idot fog nalad tolteni, akkor is ha a gyerekenek is van elettarsa...hianyzik ez neked?

" nem értelek.Mégis hova menne napokra,kis gyerekekkel szoktak ilyet.Napokra menjen velem a párjával,ahogy én is vele."

Ha nem lennének gyerekei,akkor sem jó ahogy gondolkodsz.

Ez nagyon korlátozó magatartás.Az emberek nem szeretik,ha kiakarják sajátítani őket.

Ha nem lennének gyerekei,akkor is lehetnének haverjai,ahogy neked is kellenének barátnők,időnként külön is lehetne lenni,mert ha folyton egymáson lógtok,nagyon hamar kiéghet a kapcsolat.

53

Igen, a felnőtt gyerekei IS a családja. Külön élnek, függetlenek egymástól, de nehogy már ne lehessen elmenni egy közös hétvégére együtt. Egy jó apának ők mindig a gyerekei lesznek, akiket szeret és szívesen van velük együtt. És igen, ha kórházba kerül rohan hozzájuk és mindent megtesz, hogy segítsen, mert ő még látja bennük azt a pici, ártatlan, kiszolgáltatott kisgyereket, aki régen volt. Ezzel egyedül a vérszerinti anya tudja felvenni a versenyt, az új pár sose. De ő is azért, mert közös pont náluk, hogy a gyerekért megteszik amit kell és mindketten egymás elé helyezik a gyereket. Sajnos vagy nem sajnos, aki gyerekessel kezd, ezt bele kell kalkulálni. Két dolgot tehet: vagy jóban lesz a gyerekekkel is, elfogadja a közösen töltött ünnepeket és hogy a férje szívesen tölt velük időt alkalomadtán olyan mennyiségben, ami nekik és nem a kérdezőnek jól esik. Vagy pedig folyamatosan duruzsol és hangolja ez ellen a férjet, mindent megtéve a kisajátítása érdekében. Innentől a kapcsolat az apán múlik, vagy leépíti a gyerekeivel a kapcsolatot, vagy folyamatos feszültség lesz köztük a nővel, vagy szakítanak. Nyilván nem mindenkinél ez van, de a kérdező férjénél jó eséllyel igen. Amúgy én már ezt az összenövés kényszert sem értem, amit főleg a nők csinálnak, hogy egymás nélkül egy centit sem. Én nőként ebbe belehalnék, nekem vannak barátaim, igényeim a magammal külön töltött időre, nem a férjem meghosszabbítása vagyok, aki egy métert nem megy el nélküle.

"A gyerekei meg szemtelenek,nem is érdekli őket én ezt a helyzetet hogyan élem meg."

Téged sem érdekel ők hogyan élik meg, akkor milyen jogon vârod el a megértést tőlük? 🤔A férjed helyében az ilyen elkényeztetett vénülő hercegnőt mâr basztam volna ki az ajtón.Lehet megsértődni ahelyett, hogy magadba néznél.

45/N

Kedves kérdező!

Az én páromnak nincs gyereke (kettőnk közül nekem van 2, és útban a közös baba is), ellenben vannak barátai, akik már előttem is megvoltak neki. Ő velük jár nyaralni, illetve jelen esetben, amióta együtt vagyunk, együtt megyünk velük, de volt olyan, amikor én összevesztem velük, és ő akkor is elment velük, én meg itthon maradtam. Választhattam, ugyanúgy, ahogy te, hogy akarok-e menni, vagy sem, de ő azt mondta, hogy mindenképpen megy.

Nem esett jól, de felfogtam, mert egyrészt nem vagyunk összenőve, másrészt pedig én dönthetek a saját dolgaimról, de ha a másik felet bekorlátozom, abból hosszú távon semmi jó nem sül ki.

Kb 2 alkalom volt, amikor nélkülem ment, és volt, hogy lemondta a nyaralást ő maga is (nem zsaroltam, azt mondta, nélkülem nem érzi olyan jól magát), mígnem összehoztak nekünk egy közös sütögetést a barátokkal, ahol végül is kibékültem velük, és most minden rendben, újra együtt megyünk mindenhová. (Meg persze kettesben is, meg családdal is.)

Ezt csak azért írtam le, hogy itt nem családról, meg gyerekről beszélünk, hanem "csak" olyan emberekről, akik a párom életében fontosak, de nem egóból és hisztiből, kisajátítva kezeltem a helyzetet, hanem szeretettel. Irreális elvárni tőle, hogy mindent feladjon, megtagadjon értem. Miért tenné? akkor már nem is az lenne, akibe beleszerettem, hanem egy papucs, akit betörtem, átalakítottam a magam kedvére. Biztos lehetek benne, hogy aki fontos neki, amellett kitart, és remélhetem teljes joggal, hogy ez az én esetemben ugyanúgy igaz, mint a barátaival szemben. És ha valaki választásra kényszerítene, valószínűleg én magam sem azt választanám, aki kényszerít.

55

Nem vagyok elvált nő :D