Kamionos feleségek hogyan birjátok mikor a férjetek elmegy akár egy hétre vagy több időre dolgozni? Nem rossz itthon napokig nélküle?

Nekem itt dolgozik a közelemben a férjem,mégis minden perc rossz nélküle.Minden nap alig várjuk,hogy hazajöjjön.

A kamionozás egy életforma,ebbe bele kell szokni,alkalmazkodni kell hozzá.

A bizalomnak működnie kell akár messze akár közel dolgozik tőlünk a párunk.

Ha valaki meg akarja csalni a másikat,nem kell feltétlenül külföldre kocsikáznia,megteheti a szomszéd utcában is.

Ez az én véleményem.

Kedves első!

Vagy te vagy egy kamionos pasi akit csúnyán helybenhagyott a hűtlen asszonyka,vagy te vagy kamionos feleség,akit ezerrel csal a párja bulgár,albán,román,szlovák,osztrák nőcskékkel.

Máskülönben nem ítélkeznél így.

Én is voltam kamionos feleség. 5 hetente járt haza a férjem, én meg otthon voltam a 2 kicsi gyerekkel. Tökéletesen megbíztam benne, hiszen a családért, értünk vállalta ezt az egészet. Tudtuk hogy nehéz lesz, de nem volt más lehetőségünk a megélhetésre. Gyes, és minimálbér kevés egy négytagú családra. -Ha 100 férfiből, csak egy hűséges, az az én férjem- gondoltam én (naivan). Öröm volt mikor hazajött, hozott a gyerkőcöknek ajándékokat, nagy boldogság, élménybeszámoló napokon keresztül stb. Aztán egyszer mikor a mosógépbe akartam tenni a farmerját (mindig belenézek a zsebekbe, hogy nincs-e benne paprizsebkendő) mit találtam? Egy használt óvszert! Kimagyarázta magát, bár nem hittem el, csak úgy tettem. A gyerekei életére is megesküdött, hogy nem csalt meg! ....Aztán pár évvel később, mikor már nem kamionozott, mégis azért váltam el tőle, mert megcsalt. Akkor most hogy is van ez? Akkor nem csalt meg, állítása szerint, és a konkrét bizonyíték ellenére? Később meg a szemem láttára, egy kolléganőmmel megcsalt?

A kérdésedre válaszolva, én úgy bíztam ki ezt a sok időt, hogy kerestem egy hobbit, ami sok időmet lekötötte plusz még ugye a gyerkőcök. Így nem volt időm unatkozni.

Bár én még nem vagyok kamionos-feleség, de:

Amikor mi összejöttünk, párom már kamionozott. Én 17 éves voltam, ő 27. Idén leszünk 6 évesek. Hiányzik sokszor. De annál boldogabb vagyok, ha végre itt van mellettem. Telefonon sokat beszélünk. Bár ő (akár milyen munka van) hétvégére mindig haza tud jönni.

Én nem szeretném, hogy leszálljon, mert neki ez gyerekkori álma volt, hogy ő majd kamionos lesz.

Ő azt mondta, hogy egy szavamba kerül, és nem ül vissza kamionra, inkább elmegy gyárba dolgozni (vagy akárhová), hogy estére mindig hazaérjen hozzám.

De én ezt nem akarom, tudom, hogy rossz lenne neki, hiszen kamionozni mégiscsak egy "kötetlenebb" munkakör. És szereti csinálni. És örülök, hogy azt csinálja ami neki tetszik.

Persze rossz nélküle, de kibirom :)