A kutya vagy a gyerek a fontosabb?

Ez komoly?

Képes voltál lemondani a kutyádról egy nagykorú kényes lány miatt?

3-4 év múlva amúgy se lakna már veletek jó eséllyel,ezért kidobni a kutyát..

Te jó ég..

Oké. Akkor a kutya a fontosabb. Tessék, megválaszoltam.

De neked ez mire jo? Komolyan, minek kell tudnod, hogy másoknak melyik a fontosabb? Megerősítést vársz? Mert nekem nagyon ugy tünik, hogy marhára nem érzed te a lelked mélyén helyesnek. Ha úgy éreznéd, és a döntésed biztos lenne, akkor nem tudna megingatni senki véleménye, a rokonaid meglátásai is leperegnének rólad.

Szia!

Én soha, semmilyen körülmény miatt nem válnék meg a kutyámtól.

Ha jól értem, már talán egy évtizede neveled őt (a kutyát) hogy lehetséges ennyi időt eldobni miközben lehetne kompromisszumot is kötni?

Nem tudnám megtenni,félembernek érezném magam.

Inkább valamit kitalálnék, mondjuk nem engedném a kutyát a lány közelébe, hogy neki is jó legyen. De egy kutya nem él 100 évig, és ha már idős, ne rontsd el az utolsó éveit.

Kedves Kérdező, sok fontos dologról írtál, de nem említetted milyen fajtájú kutyáról van szó (mekkora, mennyire engedelmes); és mi a lány álláspontja a témával kapcsolatban: miért fél a kutyáktól; milyen kompromisszumban gondolkozik (már ha egyáltalán volt erről szó); miért költözne inkább hozzátok az anyagi okokon kívül.

És azt sem írtad le, miért kédezed a véleményünket, ha megválaszoltad a saját kérdésedet: "A szüleimhez viszem vidékre [a kutyát] es tudom hogy ott jó dolga lesz. Szeretjük nagyon, de mégiscsak nagyobb dolog az, hogy végre a férjem lánya többet lesz nálunk."

Azt hiszem kérdésedet a "rokonok piszkálása" inspirálhatta, mivel kijelentetted, hogy NEKED a "gyerek" a fontosabb: annyira, hogy megoldást is találtál arra hogyan költözhetne hozzátok a férjed lánya (amivel abszolút semmi baj sincs).

Mivel elég jó válaszokat kaptál korábban és nem egészen konkrét a probléma, ezért leírom a véleményemet a dologról úgy általánosságban.

Röviden:

Ha a lány nem költözik hozzátok, akkor minden marad ahogy volt.

Ha hozzátok költözik akkor:

- te és a férjed örülni fogtok

- a lány spórolni fog

- a kutyának lehet, hogy szeparációs szorongása lesz (volt olyan ismerősöm akinek a kutyája belehalt a bánatba), de az is lehet (pl. terrier esetén) kifejezetten örül majd a nagyobb területnek

- megromolhat a jelenlegi viszony köztetek és a gyerek között (a lány lehet bulizni akar majd, vagy zavarjátok a tanulásban)

- Ha nem romlott meg a viszony akkor is kiköltözik 2-3 év után (mint azt már írták). Addigra meg (talán) lesz egy olyan kutyátok aki beilleszkedett az új helyre, vagy lelki törése lesz melyek magatartási problémákat vonhatnak maguk után.

Bővebben:

Nekem úgy tűnik itt a nagy alkalom amit eddig vártatok: a férjed végre teljes időben lehet apa, te pedig anyai szerepet ölthetsz magadra. Remélem, hogy ebben tévedek, mert ha nem, az jó felállás egy csoportos idegösszeroppanáshoz: korábban is próbáltátok ráeröltetni a saját nézeteiteket a komplexusotok miatt és nem jött be. Persze beláttátok később, hogy hiba volt - ami becsületre méltó - szóval az új felállás a ti részetekről működőképes lehet, ha nem csak a kompenzálásotok miatt történik mindez. De hogyan is fogalmaztál? : "A férjem lelkének egy kis része mintha mostanáig aludt volna, és most ébredt fel, hogy talán lehetősége nyílik a lányával együtt élni pár évet. Azt is tudom hogy egy félig felnőtt nő nem lesz már a gyerekem, mégis valahogy a fiatalság megtölti élettel a házat." Hááát... Szokták mondani, hogy "a kutya nem gyerekpótlék" de sajnos egy majdnem felnőtt nő sem az. Nem az a lényeg, hogy "fiatal felnőtt nőként" szeretitek, hanem az, hogy a ti örömforrásotokként megy hozzátok. És sajnos helyzetéből és státuszából kifolyólag nem garantált, hogy az is lesz a költözése után 3 héttel.

Nos a lány egészen más eset... Leírásotok szerint a dackorszaka még mindig tart, és "ő nem hisz" abban, hogy a fóbiáján változtatni lehet/kell.

Saját tapasztalatból tudom, hogy rettegésben nem lehet leélni egy életet, tehát a "gyerek" valószínüleg azért nem akar változtatni mert nem érzi úgy, hogy kéne. Minek? Apa/mostohaanyu gondolkodás nélkül kicseszi a házból a 10 éves "Bodrit" és a ti szemetekben MÉG Ő TESZ SZÍVESSÉGET azzal, hogy méltóztat odaköltözni.

Gondolkozzatok el, mi az amiért lemondanátok a javára úgy, hogy az ő szemében az áldozatotok SEMMIT nem jelent és ő nem akar változtatni semmin ha nem "érdeke". Ugyanis leírásodból azt làtom, volt a lánynak egy traumája, és azóta mindig ki tudta kerülni a kutyás találkozásokat, ráadásul ebben még ti is megerősítitek.