A kutya vagy a gyerek a fontosabb?

Utolsó! Az a baj, hogy le passzolja a kutyát...mert ez a leg könnyen.

Lehet kezelni a fóbiát és én azon lennék,hogy ha mar szeretne es mi is szeretnénk hogy hozzánk költözzön, akkor ő is álljon úgy a dologhoz...meg próbálja!

Soha nem dobnám a kutyám,amit én vette/hoztam a házhoz! Felelősséget vállaltam érte! A lany is önző, ha meg sem próbálja!

Saját tapasztalataim alapján simán le lehet győzni a fóbiákat,ha az ember tényleg akarja. Kiskoromban rettegtem a pókoktól nagymamám ezt eléggé unta,hogy állandóan halálra rémültem egy póktól, amikor megláttam, ezért egyszer a kezembe nyomott egyet...akkor voltam 5 éves megdermedtem mozdulni sem bírtam,de közben mondta mamám,hogy látod hogy nem csinál veled semmit? Jobban fél ő,mint te... aztán mondtam neki, hogy engedjük el,ha fél. Utána nem féltem tőlük és ma már madárpókom van. Szintén ugyanez volt a lovakkal. Mivel nagy állatok és könnyen megijednek, ezért sosem mertem a közelükbe menni. Az élet pedig úgy hozta, hogy megismerkedtem a párommal,akinek van 2 lova és nagyon fontosak neki. Nem volt más választásom, mint elfogadni őket,most meg már simán bemegyek hozzájuk csinálom az etetést itatást sőt még fel is ülök rájuk,ha úgy gondolom... jó fej állatok. Sosem kértem volna, hogy adja el őket,mert rettegek tőlük. Párom pedig a macskákat utálta én, pedig nagyon macskás vagyok. Aztán egyszer csak a kutyáink fogtak egy kismacskát és mivel nem akartam, hogy bántsák, ezért inkább bevittem magunkhoz. Hát nem örült neki. Mára pedig úgy szereti,hogyha rászólok a macskára,mert valami h*lyeséget csinál,akkor rögtön jön az ,hogy miért beszélek így szegény cicával? :D aztán megy oda hozzá és simogatja,hogy jajj hát bántottak? :D. Azóta minden macskát szeret.

Sosem hagynám magára a kutyámat vagy akármilyen állatomat emiatt. A kutya volt hamarabb. Alkalmazkodjon a "gyerek". Nem lehetetlen csak akarni kell. A fóbiákat le lehet győzni.

Amikor megvetted / befogadtad a kutyádat, akkor felelősséget vállaltál érte egy életre. Ez a tény ebben a sztoriban. Minden más csak mellébeszélés.

(Igen, van olyan helyzet, amikor muszáj megválni egy állattól, de nem az - csak hát van, aki tényleg szereti az állatát, és van, akinek csak hobbi:( )

Én mindenképpen a kompromisszumra törekednék. Felelősséget vállaltál a kutyáért. Ha gyerekutáló lenne a lány, akkor a gyerekedet is a nagyszülőkhöz passzolnád?

Az nem megoldás, hogy amikor a lány otthon van, akkor a ti szobátokban van a kutya, illetve többet vagytok lenn sétálni? Még így is jobb lenne neki, mint messze tőletek egy idegen helyen és hátha idővel megszereti a csaj a kutyust. Egyébként se sokat lenne otthon a lány, hiszen az egyetemen lesz és gondolom a barátaival is elmenne ide-oda szórakozni, tehát nem kéne sokat korlátozni a kutyát.

Kié a lakás?

Így, vagy úgy, de ebbül baj lesz.