A kutya vagy a gyerek a fontosabb?

A férjem és én panelban élünk egy tiszta és rendezett kutyával. A férjemnek van egy majdnem felnőtt lánya, aki jövőre nagy valószínűséggel egyetemre megy. Jók az esélyei. A kiszemelt egyetem a mi városunkban van, így ha a lány hozzánk költözik, a kollégiumot megússza. Az apja nagyon szeretné, hogy így legyen, mert mindig is vágyott rá, hogy a lánya vele éljen. A lánnyal amúgy semmi baj nincs, azt leszámítva, hogy kutya fóbiás. Ezzel úgy vagyunk, hogy erről nem igazán tehet. Sajnos ha itt marad a kutyánk, ő inkább kollégista lesz. A kutya "eredetileg" az enyém volt, most már nyilván közös, és arról is közösen döntöttünk hogy sajnos mennie kell a háztól. Természetesen nem akárhová. A szüleimhez viszem vidékre es tudom hogy ott jó dolga lesz. Szeretjük nagyon, de mégiscsak nagyobb dolog az, hogy végre a férjem lánya többet lesz nálunk. Szegény évek óta vágyik rá, és én is kedvelem a lányt. Hozza tartozik még a dolgomhoz, hogy nekem valószínűleg nem lehet gyerekem. Megértem a férjem vágyát es a boldogságát, sőt, azt kell mondjam, irigylem is érte. Én is várom hogy nálunk legyen a lánya. Jól kijövök vele, sőt az anyjával is. Rokonaim piszkálnak hogy milyen kegyetlenség ez a kutyával szemben. :(