Eladja a cuccaimat, és én vagyok kicsinyes?!?

Az én tágabb családomban is vannak ilyen konfliktuskerülő emberek, akik inkább elnéznek mindenféle agressziót, sunyi szemétkedést a "családi béke" érdekében. Az ilyen viselkedésnek, pláne ha egy dominánsabb személytől jön, nyilvánvalóan az a következménye, hogy vannak, akik állandóan tűrnek és tűrnek, jó pofát vágnak hozzá, közben meg belül gyűlik a feszültség. Ha pedig egyszer elszakad a cérna, még ő lesz leteremtve, hogy fel merészeli rúgni a "családi békét", különben is miért nem szólt akkor, amikor problémája volt. A szemétkedő, másokon élősködő rokonok az ilyen légkört nagyszerűen ki tudják használni a saját javukra. Ha kirobban a konfliktus, csak adják az ártatlant tágra nyílt szemekkel, hogy de hát ők nem is gondolták és milyen szemét a másik. Szóval nem, a konfliktusokat helyben kell lerendezni, akinek meg ez nem tetszik, azzal nem kell törődni.

Kérdező, nagyon jól teszitek, hogy visszakéritek a kölcsönadott cuccokat. Kitartást az akcióhoz, ha nem titok, majd meséld el, hogy zajlott.

Egyrészt: sikerült visszavenni a cuccokat kérdező?

Másrészt: Amondó vagyok, hogy anyud tudott az egészről, csak nem gondolta, hogy kiderül. Én vele is közölném, hogy szégyellje magát, hogy a leendő második unokája elől veteti el a cuccokat, amikor az unokatesódék mérhetetlenül felelőtlenek voltak, és rájuk is hívhatnátok a gyámügyet. Megmondanám, hogy ez lopásnak minősül, és nem a ti felelősségetek az, hogy unokatesódék a semmire pottyantottak egy gyereket, és hogy ilyen nagymamával nem is hiányzik a családi ebéd sem.

Talán észreveszi magát. Ha nem, akkor meg nincs mit tenni, nullára kell redukálni a velük való kapcsolatot.

És grat a második babához! :)

Majd megírod, hogy elmentetek-e, és visszakaptátok-e a ruhákat?

Mert sokszor az embernél első reakció a düh, de ez idővel lecsillapodik, és inkább a békés megoldást választja.

Én ismervén magam, tuti visszakérném, még akkor is, ha nem használnám újra. Mert nekem az adott szó és a tisztesség, őszinteség fontosabb.

A Te "vagyonoddal" majd te eldöntöd, mi legyen.

Szerszámokat kértünk kölcsön a nyáron a szomszédtól, a pofámról lesülne a bőr, ha nem adtuk volna vissza. Sőt még én mondtam a páromnak, hogy vigye már vissza, ha kész van, ne legyen itt egy hétig.

Édesanyád részéről nagyon furcsa ez a viselkedés, a saját gyereke és unokája kevésbé fontos, mint a vadidegenek véleménye? Bár ő egy másik generáció, őket még úgy nevelték anno, mindig ezt hallgatták, hogy "mit szólnak majd mások?". Ma már ez nem divat.

És arra hogyan reagálna édesanyád, ha a másik oldalról közelítenétek meg a kérdést, hogy a másik pár hazudott, lopott, a lopott szajrét eladja? Azoktól nem kérdezi meg, hogy mit szólnak majd mások? Őrájuk nézve nincs tisztesség? Mert a tisztesség azt diktálná, hogy nem adjuk el a más tulajdonát, hanem ha már nincs rá szükség, akkor visszaszolgáltatjuk!

Egyébként nem biztos, hogy rá szeretném adni a pici babámra, amit már 2 gyerek elnyűtt. Azok szerintem már kinyúltak, bolyhosak, stb. Harmadik baba ne viselje ugyanazt, csak ha nincs más lehetőség. Persze ha kifogástalan állapotban vannak a kis ruhák, akkor rendben, de mivel a két munkanélküli nyilván nem vett semmit a gyerekének, csak azt adták rá, amit tőled kaptak, és tuti nincsenek jó állapotban.

Majd írd meg, mi volt!

Nem semmi...

Eddig sem szerettem SOHA kölcsönkérni bármit is, sőt nem is szoktam. Az ilyen helyzetek rettentően kínosak tudnak lenni. Kitartás!