Eladja a cuccaimat, és én vagyok kicsinyes?!?

Unokatesómék nagyon rossz anyagi helyzetbe bevállaltak egy becsúszott babát. Munka nélkül, hitellel, nem sok telt nekik babaholmikra. A mi fiúnk akkor már 1 éves volt, ès családosan célozgattak sokat, hogy számítanak a segítségünkre, konkrétan épp csak a kiságyat nem kérték el a gyerek alól... Mivel terveztük akkor már a tesót, így KÖLCSÖN adtunk rengeteg mindent nekik. Ez meg is lett beszélve hogy amint kinövi, kèrjük szépen vissza, mert kell nekünk is.

Ehhez képest tegnap a jófogáson viszontláttam jópár holminkat, ruhát, játékot, amit unokatesóm hirdet.

Begurultam, felhívtam, rákérdeztem, még neki állt feljebb, hogy idézem:"mit vagy úgy oda, nektek úgyse számít, nekünk meg tudod, hogy kell a pénz."

Egy óra múlva már a saját anyám üvöltött a fülembe, hogy hogy képzelem, kicsinyes vagyok, ès nem kívánatos a tásaságunk a vasánapi családi ebéden sem, mert szegény unokatesóm azóta is miattam bőg:o

Szerintetek hagyni kéne? Tényleg kicsinyesség visszakérni amit KÖLCSÖN adtunk? Nagyon korai még, nem is tudja senki rajtunk kívül, de úgy fest sikerült a tesó, jövö héten megyek dokihoz. Most akkor mi vegyünk mindent újat?

Plusz ezek után nem is akarok több babaholmit adni nekik sehogysem.