Egyetemistaként miért kéne beleadni a "közösbe"?!

Nekem hétfőtől péntekig voltak óráim, ráadásul nem is közvetlenül egymás után, nem mindenhol lehet megcsinálni azt, hogy csak heti 2-3 napon kelljen bejárni, hiába van az órarend-összeállítás. Az előadásokat nem szeretem ellógni, mert érdekel, és hasznosnak is tartom. Az előző félévben csak úgy tudtam volna munkát vállalni, ha ellógom az óráim egy részét.

A diákmunka nem fért bele, bárhogy tervezgettem, tanulni is kellett, aludni is, és nem jött volna ki a minimum elvárt, ledolgozott óraszám.

Remélem a következő évben sikerül majd.

Szerencsére a szüleim támogatnak, szeretném majd ezt diploma után viszonozni nekik.

A nagy pesti egyetemeken lehet össze lehet rakni, a vidéki egyetemen a kezedbe nyomják az órarendet, hogy tessék, ez alapján vedd fel, és a választási lehetőséged az, hogy ugyanabban az időponthoz melyik tanárhoz veszed fel a gyakorlatot. A jófejhez vagy az unalmashoz. Vagy ha csak egy tanár van, akkor előadás után közvetlenül lesz a gyakorlat vagy két órával később (természetesen mindenki az előadás utáni helyért harcolt). Alapképzés első 2 évében hétfőtől csütörtökig fullon volt az órarend. Nem volt ritka a bementem 8-ra és hazaestem 9 utáni jelenség, mert napközben az órák vagy egymást követték vagy voltak 2 órás üres járatok egy-egy óra között. Pénteken meg csak azért nem volt óra, mert a levelezősöknek kellettek a termek.

Plusz vidéken nincsenek egy-két napos állások. Vagy bevállalod a heti 40 órát vagy legalább a heti 4 napot és nyalsz az iskolaszövetkezetesnek vagy hiába van ráérésed nem kapsz melót. Egyszer kell nemet mondani és többet nem hívnak. Pesten meg nem csak válogatni lehet a munkák közül de vannak heti 1 nap ráérés is elég melók plusz hiába mondok nemet pár nap múlva megint hívnak valami mással. (tudom, vidéki vagyok, mesterre jöttem fel drága fővárosunkba)

Nekem pedig az a véleményem, hogy értelmes ember nem úgy vállal gyereket, hogy 18 éves koráig eltartja, mert MUSZÁJ, utána pedig húzzon a fenébe. A gyerekvállalás egy életreszóló "befektetés", nem ér véget a gyerek 18. szülinapján. Attól jó szülő egy szülő, hogy támogatja a gyermeke ambícióit. Ha az éppen az, hogy építész legyen, ami mellett nem tud dolgozni, akkor vállani kell, hogy még egy pár évig bizony el fog vinni a kasszából. Én így gondolkozom és én mindent meg is fogok tenni, hogy a gyermekemnek meg tudjam adni azt, amire az életben szüksége lesz. Az én gyerekem ne nyomorogjon már élete végéig azért, mert volt egy idióta anyja, apja, aki passzióból vagy jóisten tudja miből potyogtatott a világra gyermekeket, hogy aztán azt ne tudja eltartani. Mert nem, az aki olyan anyagi körülmények között él, hogy a gyereket amint lehet el kell küldeni dolgozni, mindegy az, hogy tanul e vmit, vagy van e végzettsége, az nem jó ember. Egyrészről az ilyenek döntő többsége nem tegnap került ilyen helyzetbe, tudatosan vállaltak gyereket úgy, hogy még magukat is alig tudják fenntartani, másrészről ezek az emberek borzasztó buták is, mert nem gondolnak a jövőre. Nem gondolnak arra mi lesz, ha a gyerek beteg lesz és súlyos pénzek mennek el a kezelésére, hogy ki és miből fogja fizetni majd az általános iskolát, nem beszélve arról, hogy ezek szerint az ilyen szülő egészen konkrétan sz*rik a gyerek fejére, majd megy gyárba dolgozni, mert a kedves szülő elfelejtett a nagy szeretetben a gyerek tanulmányaira és így az életére gondolni.

És hogy miért gondolom ezt? Nekem egy orvosi egyetemen nem sokkal több a kiadásom, mint mondjuk gimiben, azt a kevés plusz a saját pénzemből állom, amit teszem azt nagyszülőtől kapok karácsonyra, vagy nyári melóból raktam félre. Azon a napon, hogy betöltöttem a 18-at nem lett váratlanul több a kiadásunk, nem szegényedtünk el mégjobban egyik napról a másikra. Igen, én ráadásul otthon lakom. De aki nem, aki azért dolgozik, hogy egy kolit, albérletet fenn tudjon tartani, annak megint nem haza kell adnia a pénzt, hanem egy az egyben magára költi.

A kedves SOTE-s "kollegának" meg csak annyit üzennék, hogy egy egyetem elvégzéséhez jelenleg nem feltétel az, hogy egy anygaot kétszeri olvasás után már vissza is tudjunk mondani. Ha így volna, akkor nem lenne senki, aki öreganyád cukorbetegségét, nagypapád combnyaktörését, anyukád depresszióját, lánytestvéred terhességét/ szülését ellássa. Nekem egy ismerősöm sincs, aki ennyi tanulással már tudná az anyagot, és senkit sem ismerek a mi évfolyamunkon, aki dolgozna. Egyébként lehet, hogy könnyen elvégezted munka mellett az orvosit, de sem a páciensek, sem a kollegák nem fogják díjazni az ilyen jellegű hozzáállásodat.

Kedves 33-as, ha megnézed, én egyetlen hozzászólást írtam, azt, amiben közöltem, hogy én dolgoztam egyetem mellett. Állandó éjszakásként, ill. hétvégeken, és egyetlen félévet sem halasztottam emiatt:-) Mellesleg nem medikus, hanem medika voltam, már végeztem.

Amit más írt, azért hadd ne vállaljam a felelősséget.

38-aska, 36-os vagyok, nem vesznek fel, mert fél fülemre süket vagyok, engem nem zavar, de hangszórón nem lehet hallgatni az ügyfelet. Plusz diákmunkában vidéken nincs call center csak a csókosoknak, én meg nem vagyok az a bulizós társasági ember, így maximum a környéken népszerű gyári munkára tudnék menni vagy így nyáron címerezni (ahová napallergia miatt szintén nem mehetek, halmozom az élvezeteket)

Genetikai csőd vagyok ilyen szempontból, igazi Taigetosz pozitív, de mivel szerencsére eszem van, ezért totál életképtelen nem leszek, csak erről papírt kell szereznem, hogy meggyőzzem a társadalmat is erről. A két szép szememért senki nem fogja elhinni, hogy alkalmas vagyok egy munkára.