Ti hogyan reagálnátok arra, ha a szüleitek azt mondaná, semmit nem tud beleadni az esküvőbe, és hozományként sem?

Ha nem tud adni, akkor nem tud adni. Ehhez mit lehet szólni? Hitelt már csak ne vegyen fel. Ezért az a legtisztább, ha a pár az anyagi kerete alapján dönti el, hogy mekkora esküvőt tart.

Akkor nem tud adni bele. Ez van. Elvégre én biztos nem várnám el, hogy a szüleim fizessenek valamit is, vagy adjanak ajándékot. Meg én amúgy is tisztában vagyok azzal, hogy édesanyám nem tudná támogatni anyagilag az esküvőmet. Az más tészta, hogy máshogy tudna támogatni...

Sehogy...ha nem tud akkor nem tud...nem vagyok pénzéhes szuka nem várom el az anyukámtól hogy pénzeljen, ha esküvőt akarok megoldom....

Pont ezért tök felesleges a nagy cécó az esküvőknél. Olyan mintha mindenki egyrészt a pénzért csinálja és azt nézik ki mennyit ad, aki nem ad az dögöljön meg! Másrészt meg megy a rongyrázás. Mindenki lássa mennyire elvagyunk eresztve! (tisztelet a kivételnek!) Egy esküvőnek arról kéne szólnia, hogy két ember szerti egymást és hivatalosan is összeköti az életét, a rokonokat, barátokat meg csupán szeretetből meghívni, hogy ők is részesei lehessenek ennek az meghitt eseménynek! Ha valaki akar magának esküvőt, akkor az állja a költségeket! szerintem!

Anyósomék a mi esküvőnkre sem adtak semmiféle ajándékot. Se pénzt, se mást. De a mindennapokban esküvő előtt és után is annyi segítséget kaptunk és kapunk ma is tőlük, hogy ez egyáltalán nem okozott gondot. Szerintem sokkal fontosabb, hogy az esküvő után a hétköznapokban lehessen egymásra számítani. Ha éppen anyagiakról van szó, akkor abban, ha kétkezi segítségben, akkor abban. Normális módon ez így működik, szerintem.

Még egy poharat sem kaptam a szülői házból. Így legalább soha nem emlegették fel. Nagyon jó volt ez így. Viszont én a lányom eskövőjét teljesen egyedül álltam. A vőm szülei és testvérei viszont remekül mulattak. Utóbbi viszont témaként már sohasem került szóba.

mi úgy indítottuk, hogy megkérdeztük, hogy ki mennyit tud adni? Ez alapján számoltunk. De az is benne volt, hogy valaki nem tud adni, így akkor vagy máshol lett volna, vagy kisebb ktgvetéssel. Nem lett volna akkor sem gond, mert akkor eleve úgy indulunk neki, hogy x összeg van rá, ennyiből kell kihozni. Én amin kiakadtam, hogy megígért após x összeget, és veszekedett, hogy miért csak ennyi süti, miért ide, miért így, azt mondta, a különbözetet kifizeti. Természetesen nem engedtem neki, de egy fillérrel sem adott többet, nem is gond, csak a sógornőmnek százezreket ad csak úgy, nekünk az esküvőbe kevesebbet adott, azt is előtte 3 héttel, apukám egyedül él, akkor fél éve nem volt munkája, mégis a dupláját segített. De végül nem lett semmi gond belőle.

Mi úgy szerveztük a férjemmel, hogy csak mi fizetünk mindent. Amúgy sem tudtak volna nagyon segíteni, maximum ilyen pár tízezres értékben, de előre leszögeztük, hogy el sem fogadjuk, sőt még nászajándékot se hozzon senki. Jó volt így, mert senki nem érezte (anyagi) tehernek a mi nagy napunkat, bár néhányan nem bíztak bennünk és egypár háztartási kisgép (habverő, turmix, ilyesmi) csak akadt, nem hitték el, hogy igazán nem lesz ajándékozás.