Egyetemistaként miért kéne beleadni a "közösbe"?!

Mellesleg a szülőnek kötelessége eltartania a gyerekét addig, ameddig tanul..

Igazából 18 éves korig. De ez ténylegesen anyagi helyzettől függ. Meg szülőtöl is.

Ott kezdődik az alapprobléma, hogy még maguk az iskolaszövetkezet dolgozói sincsenek tisztában, hogy egy-egy szakon mi a teljesíthető (tehát mennyi a ráérés). Nekem rendszeresen próbálnak éjszakai melót adni gyárban vagy minimum 3 hétköznap és társai és hiába mondom, hogy tömbösített gyakorlataim vannak illetve 6 de inkább 8 órás laborgyakorlataim, amiket jeleztem is a ráérés fülön a honlapjukon tovább mondják, hogy de éjszakára nyugodtan tudok menni, mert 6-kor végzek, 8-ra simán odaérek. De nem, nem érti meg, hogy a laborgyakorlat nem olyan, hogy támasztom a fejem és próbálok túlélni hanem savakkal, lúgokkal, több száz millió értékű gépekkel kell dolgozni, tehát figyelni kell, nem csak testben ott lenni. Vagy nem olyan óráim vannak még ha csak előadás is és nem kötelező a részvétel, hogy nyugodtan kihagyhatom majd vizsgára a jegyzetből felkészülök pikkpakk, mert vagy nem létezik jegyzet hozzá (csak amit órán írok) vagy van a jegyzet és mellé amit órán elmondanak.

Egyébként nekem szerencsére anyukám sose erőltette a diákmunkát. Azt mondta amennyit tudnék dolgozni az órarendem mellett azt megkapom tanulmányi ösztöndíjban is, így inkább tanuljak. Az ösztöndíjamat pedig arra költhettem amire akartam. Tehát otthon volt szállásom, nem kellett a rezsibe fizetnem és volt kaja a hűtőben, de ennyi. Bármi más kellett azt nekem kellett állnom ösztöndíjból, nyári munka, akármi. Tehát tisztasági cuccok (lány vagyok), ruha, szórakozás, stb. Még a drágább egyetemi könyvekkel, amik nem voltak könyvtárban megtámogattak és ennyi. Utolsó féléves leszek ősszel. Én naiv úgy gondoltam, hogy majd tudok mellette dolgozni, mert végre először csak heti 1 nap lennének előadásaim. De itt a diplomamunka készítés, ami gyakorlati.. és beletrafáltam egy olyan témába, ami nehezebb, mint elsőre látszott, így míg másoknak nyári szünet van, addig én a laborban kushadok 12 órákat... De legalább lesz csilivili diplomamunkám és gyakorlatom, nem teljesen analfabéta pályakezdőként kerülök ki az egyetemről, ugyan a most már heti 50-60 órás munkaheteimért egy vasat nem kapok, de van légkondi a laborban, otthon pedig nincs! :)

18 éves kora után az ember elviekben könnyen talál munkát, hogy elássa saját magát, tehát aki egyetemre jár, van már olyan idős, hogy dolgozzon, vagyis pofátlanság ennyi idősen lehúzni a szülőket.

Olyan szakra járok, ami mellett képtelenség dolgozni, különben éveket csúsznék. Szégyellem is magam, hogy még anyámnak kell eltartania. Most jön az utolsó félévem, ami már szakmai gyakorlat, azaz lesz önálló keresetem, és addig, amíg itthon lakom, úgy érzem kötelességem beleadni a közösbe, mert nem mindegy, hogy egy ember keresetéből élünk hárman, vagy kettőéből.

Én nem szoktam azt mondani, hogy adjon bele a közösbe. Tőlem sem kívánták meg a szüleim. Corvinusra jártam, nem büfészakra:), de 2. évtől 4. évig heti 3 félnapot + havi 1 hétvégét dolgoztam mellette. Nem kérték a szüleim (sőt, néha ők mondták, hogy hagyjam abba), én akartam - így a szüleimtől nem kellett semmire kérni + elég jól félre tudtam tenni mellette (megfelelő idegennyelv tudással elég jól lehetett keresni akkoriban) pl. különböző, drágább tanfolyamokra (és ugye azokra is be kellett járni meg tanulni kellett azokra is). Emellett több tudományos diákköri dolgozatot írtam, nem csúsztam egy félévet sem, és felvettek PhD-ra. Ja, ápoltam a baráti kapcsolataimat és pihentem is. (A diploma évében viszont tényleg nem tudtam volna mellette még a munkát is folytatni, és 3-ad évben az év végére eléggé elfáradtam, így visszagondolva abban az évben egy kicsit talán túlvállaltam magam, de nagyon élveztem, szóval abszolút megérte.)

Ez függ a családtól, személyiségtől, anyagi háttértől is. Mindenkinek a maga dolga. De azt hiszem, sok egyetemista azért el tudna menni dolgozni, ha akarna, de egyszerűbb a szülőktől pénzt kérni. Nem tudom, ami engem illet, a pofám leszakadt volna, ha egyetemistaként még a szendvicsemre is tartottam volna a markom anyámnak.

A középiskolás jogilag is) kiskorú, és "amúgy is" inkább gyerek még. Az érettségi meg eléggé alap mostanság. Az egyetem viszont nem alap, hanem egy lehetőség, az egyetemisták pedig ha jól érzékelem, nem gyerekként, hanem (az élet minden egyéb területén) nagyon is felnőttként tekintenek magukra.