Azok a szülők, akik nem engedték a nagyszülőnek még csak látni sem az unokát, nem bánták meg?

Az a baj, hogy az embernek az a leggyengébb pontja is, mint ami a legerősebb tud lenni

Te semmit nem értesz. Próbáltam eligazodni írásaidon, de én, de az az érzésem, te szembe mész a forgalommal.

Kérdezőnek : Sajnos vannak gyerekek, akik akik a szülő fejére nőnek, és még azt is meg akarják mondani, kivel éljen a szülő. Amibe beleszólásuk nincs. Nyilván nem lehetett sanyarú sorsa, ha lediplomázott, és lakást kapott. Hogy miért változott meg a véleménye, csak kérdező tudja. Egy diplomás tanult felnőtt nem kell hogy hálás legyen szüleinek, de hogy sanyarúnak nevezze a gyermekkorát, érzéketlenség tőle. Szerinte rossz kapcsolatban maradt kérdező. Kérdező szerint nem. Szülei rossz kapcsolatát látva, hallva, velük élve a gyermek nem tud úgy tanulni, hogy lediplomázzon.

Az édesanyának nem a jelenlegi elutasító válasz fáj, hanem a lánya fogantatásától, megszületésétől kezdve minden emlék. Amit teljes odaadással, gondoskodással, szeretettel, törődéssel élt gyermekei felé, amíg ők felnőttek. Amit a diplomás lány a lakással most egy tollvonással aláhúz, és " kidob a kukába. " Az anyjával együtt. A közös emlékekkel együtt. Nem kell a múltban élni állandóan, de egy-egy kedves emléket néha felidézni, azon jókat nevetni a felnőtt gyermekkel jólesik a szülőnek. És az élet megy tovább. Még az unokát sem engedi látni. Érthetetlen.

Sok erőt kívánok a kérdezőnek, hálát semmiképp ne várjon, de nem gondolnám hogy lenne oka lelkiismeret furdalást érezni. A jövőbe vetett bizalommal éljen, idővel a lánya még meggondolhatja magát. És rendeződhet az életük.

49-esnek: bocs egy ideig nem tudtam jönni.

Szóval a nagyszüleimmel semmi bajom nem volt, de rongyember volt gyereknek is az apám, nem csak apának. A testvérei viszont jó gyerekek voltak (4 testvére volt), ott voltak mindig amikor segítség kellett papáéknak. Így hát én huszonévesen úgy gondoltam semmi jogom annak a háznak egy cm-jére sem, majd megdolgozom azért amire nekem szükségem van. És így gondolom ma is.