Mit tehetnék azért, hogy a gyerekeimnek jobb kapcsolata legyen a nagymamával? Mennyi időt 'kell, kellene' egy nagyszülőnek együtt töltenie a gyerekekkel ahhoz, hogy jó kapcsolatuk legyen?
3 és 5 éves gyerekeink vannak. Kezdetben anyukám sokat foglakozott velük, hetente egy délutánt együtt töltöttek, pedig akkor még dolgozott is. Sohasem tukmáltam a gyerekeket, akkor vitte, amikor volt szabadideje. Kb. fél éve viszont valahogy alábbhagyott a lelkesedése, gyakorlatilag havi 1-2 órát találkozik velük, legtöbbször akkor is én megyek a gyerekekkel. Mielőtt bárki megszólna, nem az a bajom, hogy nem segít, a 'fix' programokat eddig is a férjemmel megoldottuk (pl. nőgyógyász, temetés, akármi), nem őt hívtam ilyen esetekben. Korábban évente 1-2 estét ott aludtak, mára ez is megszűnt. A szüneteket és sokszor a betegségeket is megoldjuk a tesómmal és sógornőmmel, felváltva vigyázunk egymás gyerekeire, ki mikor van otthon alapon, nagyon jl is működik, tehát tényleg nem emiatt zavar. Viszont a gyerekeknek 2-3 hónapig hiányzott, kérdezgették, mindig kitaláltam valamit, hogy ezért-azárt nem ér rá a mama. De mostmár kifogytam az ötletekből, meg elegem lett a ferdítésekből is. Mostanra jutottunk oda, hogy már nem akarnak anyukámhoz menni, mert soha nem lehet, mindig más dolga van, stb.
Én mit tehetek ebben a helyzetben? Nekem nagyon jó kapcsolatom volt a nagymamámmal, imádtuk egyást, így erre tudok, szeretnék alapozni. Attól félek, hogy ha nekiülünk megbeszélni, azt követelőzésnek venné, meg kritikának, hogy keveset van a gyerekekkel. De így meg elhidegülnek tőle, amit nem tud majd 1-2 év múlva visszacsinálni, ha épp olyanja lesz.
Tudom, hogy nem lehet heti/órában mérni, meg a minőségi idő, stb., de akkor is tanácsatalan vagyok... Értem azt is, hogy nyugdíjas lett, végre felszabadult, magunknak szülünk, stb., de a gyerekek meg igényelnék a társaságát. Vannak dolgok, amit csak a nagymama tud, tudna megadni...
Te semmit. Itt sajnos anyukád nem kellően motivált, hogy ezzel a szép mai kifejezéssel éljek. A kapcsolatkeresésnek kölcsönösnek kellene lennie és a figyelemnek, törődésnek is. Hiába akarsz te és a gyerekeid találkozni vele és minőségi időt eltölteni, ha rendszeresen lepattint titeket :-(
talán történhetett vmi, amitől megváltozott? (egy példa, kérlek ne vedd magadra: az egyik ismerős nagyi onnantól nem járkált el az unokával, amikor a kislány elkezdett jeleneteket rendezni nyilvánosan, különösen boltban. ez őt annyira zavarta, h inkább nem ment vele soha. bár szerintem nálatok nem ez a helyzet, csak erről eszembe jutott...)
Köszi a válaszokat!
Kedves 7-es, légyszives olvasd végig, amit írtam. A betegséget, bulizást, akármit eddig is anya nélkül oldottuk meg, a tesóimmal zömében. Akkor unokázott, ha kedve volt hozzá. Tudomásom szerint nem beteg, de mára már ott tartunk, hogy Ő egyáltalán nem keres, én hetente 2-3x felhívom, hetente-2 hetente 1x elmegyek hozzá (tesóim szintén, tehát nem lehet mondani, hogy nincs Vele foglalkozva). A gyerekeket mióta kiírtam a kérdést, nem látta. Nem hiszem, hogy Velük van baja, mert a többi unokával se nagyon foglalkozik mostanság (tesóim se értik, beszéltünk erről). Nem erőltetem, beletörődök. Eleinte vittem magammal Őket is, amikor mentem, de mostmár nem akarnak jönni, hanem addig inkább apával szeretnének játszani. Rájuk sem fogom erőltetni a nagyit visszafelé... Ez a hajó elúszott úgy érzem...
Valaki írta a nagypapát, Ő sajnos már meghalt. A másik nagyszülők meg 400 km-re laknak, dolgoznak, nagyon ritkán tudunk találkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!