Azok a szülők, akik nem engedték a nagyszülőnek még csak látni sem az unokát, nem bánták meg?

31.

Ha érdekel, hogy én mit tennék a helyedben.

Ha tetszik, ha nem, minden születésnapján megkeresném a gyerekemet, valami személyes emlék felidézésével, régi fényképpel.

Naplót vezetnék az unokámnak, írnék neki, hogy mennyire hiányzik, hogy mikor, mit gondolok vele kapcsolatban.

Figyelném, megpóbálnék fényképeket szerezni róla.

Születésnapi ajándékokat csinálnék neki, féletenném, ha nem engedik odaadni.

Végrendeletet írnék, amiben benne lenne.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Meg hogy milyen viszonyban vagy a nászékkal? Tudnának-e segíteni, ha más nem, továbbításban?

Nekem az az elvem, hogy aki a gyerekeivel rondán viselkedik, az az unokát nem érdemli meg. Ennyire egyszerű. Érdekes hogy mennyi ember van, aki rosszban van a fiával/lányával, megbántotta, elhanyagolta, vagy haragszomrádot játszik vele (apósom) ezért nem beszél hetekig vele ha úgy tartja úri kedve. Aztán jön az unoka, az meg bezzeg kéne mert így nagyszülő meg úgy nagyszülő....hát nem. Aki nem jó szülő, az az az én szememben lemondott a nagyszülői jogokról is.

Más kérdés a valódi jog, de a bíróság max havi 1-2 órát ítél meg a szülők jelenlétében. Na meg a gyerekem mi jót tanulna egy olyan embertől, aki elkövette a legrosszabbat: a saját gyerekéhez rossz volt?

Én biztosan nem fogom saját magam még csak fel ajánlani sem a férjem anyjának és testvéreinek. Míg csak egy fiú volt és voltunk náluk állandóan morgott,csapdosott,szitkozódott,aztán az utolsó csepp volt,mikor elátkozta és fenyegette. Plusz én a saját fizetésemből előtte megcsináltattam nekik a fürdőtt,kölcsön adtam és kifestettem az egész házat és egy ft-os is vissza adni képtelenek. A testvérei pedig megint csak ugyan ilyenek... Egyszer a férjem elvitte a legkisebb fiút szó nélkül (kb 4 hónapos volt),mert én korházban feküdtem a középsővel több száz km-re és szó szerint lesz@rták. Kaptak egy köszönéstés meg sem nézték... A középső fiú karácsonykor volt 3 éves,őt akkor nagy könyörgés árán elvihette hozzájuk,de ő maga mondta,hogy kár volt. Az egy sógornak van két gyereke,de őket sem hordják az anyjához,csak ők járnak be hébe-hóba. Nos ilyen emberekre egyeltalán nincs szükségünk,főleg nem a fiúknak. Nincs rá szó mennyire gyűlölöm és elítélem őket,amiért ilyen semmire kellő emberek.

Egyénként ennyiból áll a férjem családja,két báttya és az anyja. Semmien kapcsolat sincs és nem is lesz sosem egyikükkel sem.

Sosem fogom bánni!! Gondolom érthető is.

Az én szüleimmel kifejezetten jó a viszony,segítenek amiben tudnak és a három fiú is szereti őket.

30. vagyok. Az én apám is lemondott a nagyszülei örökségéről, mert csak a nyűg volt vele. Igaz itt nem a nagyszülők személyisége volt az ok, hanem a többi rokon.

Több olyan barátom is van, akik nincsenek jóban a szüleikkel, az egyik a gyerektartást sem fogadta el tőle, mert neki nem kell tőle semmi. Ha bármelyikük megtudná, hogy örökölt valamit nem fogadná el.

Páromnak szintén nem kell semmi az anyjától. Ha esetleg megörökli az apjától a házat biztos nem fog benne lakni, max eladja.

Én ismertem a nagyapámat, de kár volt. Kiskoromban szerettem, de miután 14 éves koromban meghalt nagymamám megzakkant. Alkoholista, nem normális, perverz vénember lett. Már évek óta nem tartjuk a kapcsolatot, de ha esetleg megtudnám, hogy meghalt biztos nem kéne az örökség, pedig sok pénze van. Egy utolsó, undorító ember, a temetésén sem leszek ott. Remélem még életében átírat mindent a maradék gyerekére, mert én nem akarok a lemondás miatti hercehurcával foglalkozni. Ha esetleg megéli, hogy gyerekeim legyenek a létezéséről sem fognak tudni, és ha egyszer is próbálna velük kapcsolatot teremteni mondván, hogy joga van hozzá biztos nem tenné zsebre, amit kap. Még szerencse, hogy azt sem tudja, hogy hol lakok. Unokaként mondom, hogy az életbe nem kéne a nagyapámtól semmi és nem akarom, hogy bárhogy is része legyen az életemnek. Ha megtudnám, hogy titokban próbál figyelni engem, követni az életem alakulását, fényképeket szerezni rólam vagy akármi biztos, hogy feljelenteném. Egy utolsó szar ember, bánom hogy nem szakadt meg előbb a kapcsolat, nem bántam volna, ha eltiltanak tőle.

Nagyon sokan lemondanak az örökségről, ha kaphatnak cserébe egy nyugodt életet. Bár nagyon nem értem miért minket győzködsz.

Milyen hibát követtél el? Mert azt még mindig nem tudjuk, közhelyeket írsz és a sorok között győzködsz hogy jaj de rosszul dönt aki így dönt, de ez most jó valamire?