Miért gondolják sokan, hogy egy nagyszülőnek egyetlen kívánsága, hogy az unokákra vigyázhasson?

Nem baj ez, sőt teljesen természetes.

De te ki vagy ebben a történetben?

Ez nagyon egyszerű, mert sok nagyszülő tényleg él-hal az unokáiért :) Nem egész évben, minden nap, de van igénye arra, hogy vigye ide-oda, nála legyen, játsszon vele, stb.

Természetesen azt is megértem, ha valaki kevésbé unokás, és nem akar különösebben aktívkodni, vagy éppen fizikálisan nem bírja. Ez azért ritkább.

Egyserűbb ezt gondolni, mint felelősségteljes szülőként élni.

Én is lassan nagyszülő leszek, de most hogy már a legkisebb gyerekem is kirepült, most tudok ismét élni. Biztosan imádnám az unokáimat, de nem akarnék a szolgájuk lenni, hogy amikor füttyentenek, akkor én rögtön ugorjak, és vigyázzak rájuk, mert nekik szórakozni támad kedvük. A gyereknevelés felelősségteljes dolog, áldozatokkal jár, és ezt ők vállalták, nem pedig a nagyszülő. Persze előre meg lehet beszélni, hogy nálam lesznek a nyáron egy hetet, vagy valami hasonló, de nekem is van életem, ami a kötelességem volt megtettem a gyerekeimnek, de az unokákat ők vállalták, abba nekem már beleszólásom nem volt, tehát szívesen segítek, de ha ezzel valaki visszaél, az szerintem pofátlanság.

Azt látom, hogy ma kétféle nagyszülő van, gyakorlatilag egészséges átmenet nélkül.

Az egyik fele, aki tényleg él-hal az unokákért, akkor is megy, ha nincs rá szükség, kényezteti őket, süteményt süt, a feneküket is kinyalja. Többnyire rajtuk próbálja kompenzálni azt, ha ő szülőként nem tudott eleget foglalkozni a saját gyerekeivel, akikre szintén a nagyszülők vigyáztak, amíg húzták az igát.

A másik fele az, aki épp második kamaszkorát éli az unoka születésekor. Még fiatalnak érzi magát nagyszülőnek, és eszébe sincs akár minimális segítséget is nyújtani a fiatal szülőknek. Nem ritka, hogy még ellenzik is, hogy a gyerekeik gyereket vállaljanak (nem csak 18, akár 28 évesen is), mert részben vagy teljesen ők is megbánták, hogy gyereket szültek. De ezt így nyíltan senki se fogja kimondani a saját gyerekének, csak célozgat rá, hogy korai ez még, bánni fogják, stb.

Mivel örül, hogy végre a sajátjai kirepültek, és eszébe sincs újra babázni, mindent meg is tesz, hogy elkerülje.

Sajnos ismerek olyat, ahol az anyuka nem tud visszamenni dolgozni, mert arra se képes, hogy egy órára vigyázzon az unokára a nagyi, inkább elnézi, hogy a gyes-ből vergődnek, és lassan elbukják a lakásukat. Természetesen, ha neki van szüksége segítségre, akkor a gyerek ugorjon egyből, akár munkaidőben is.

Nagyon nem láttam még példát arra, hogy valaki talált volna egy egészséges középutat, vagy ahol egyszerűen azért segítenek egymásnak, mert a családi összefogás lenne a természetes.

#6

Az állam (és nemcsak Magyarország, de a fejlett államok többsége) nagyon erősen épít a nagyszülői (vagy bébiszitter) segítségre, ugyanis nincs az a jóléti rendszer ami biztosítani tudná a) az anya otthonmaradásának finanszírozását a gyerekek önállóságáig, vagy b) olyan intézményeket létesíteni, ami igazodni tudna a napi nyolc óra munkához. Ez egyszerűen lehetetlen. Márpedig nemcsak itthon, de más országokban sem nagyon engedheti meg magának a felső-középosztály és afeletti rétegeken kívül senki, hogy bébiszittert alkalmazzon a gyerek mellé. És nem arra gondolok, hogy a nagyi főállásban babázzon vagy foglalkozzon a gyerekkel, ugorjon-pattanjon ha kiesik a számon, de nem esne jól, annyira se kérhetném meg, hogy heti kétszer hozza már el az oviból, hogy ne egyedül ücsörögjön felöltöztetve az oviban és vigyázzon rá egy órát.

Megteheti, hogy elutasít, de adott szituációban levonnám a következtetéseimet, és én is pontosan úgy állnék hozzá, ha vasárnap hajnalban felcsörgeti a férjemet vagy engem, hogy ugyan menjen már azonnal fát hasogatni, vigye el bevásárolni vagy hasonlók. És azon se sértődjön, hogy a gyerek, akit évente háromszor lát az ünnepekkor, elbőgi magát ha meglátja... (Ez konkrétan nálunk volt, apai nagyanyám nagyjából rühellt minket, csak unokatestvéreim voltak a tökéletesek, ment is a piszkálódás, utána meg a duli-fuli meg a veszekedés, hogy a tesóm puszit sem akart adni, mert félt tőlük.)

mert a nagyik ilyenek.

de szerintem hiányzik nekik a társaság (ha özvegy)

és a neten nem élnek.nem aktivak,úgyhogy ott az unoka.