Miért van az-nem csak esetemben-, hogy nagyon sokan jobban de legalább annyira, kötődnek a nagyszülőkhöz, mint közvetlen szüleikhez?

? Miért ne lenne így?

A szülőnek felelőssége van. Nevelniük kell. A nagyszülők meg a jóságos teremtmények, akik adott esetben még a szülőktől is "megvédik" a gyereket. Hát hogyne alakulna ki kötődés.

A híres gyermekpszichológus, Mérei Ferenc mondta egyszer egy riportban, az unokákkal tudott a gyerekeinél jobban "összejönni". Szövetség, "mert közös az ellenség" :)))

Biztos nem ez a magyarázat, mert engem a nagyszüleim sokkal többet vertek, mint az anyukám, mégis jobban kötődöm hozzájuk.

A nagyszülő "felelőtlenebbül" szerethet, ezért sokszor megértőbb és lazább, mint a szülő. Tovább erősítheti a kapcsolatot, hogy az unokák sokszor az iskolai szüneteket töltik a nagyszülőknél, ami már eleve egy oldottabb, feszültségmentesebb légkört jelent, mint a napi stresszhelyzetek a szürke hétköznapokban.

A szüleim nagyon fiatalon lettek szülők, és több okból kifolyólag is sokat a nagyszüleim vigyáztak rám. Anno a nagymamám a legfőbb bizalmasom volt. Na és hát azért, mert a szülők szabályokat állítanak, rád szólnak, megszidnak, dirigálnak...míg a nagyszülők túlnyomó többsége kényezteti az unokát. Azt főzi, ami a kedvenced, dugipénzt kapsz:-)