Aki tudatosan nem szül gyereket, nem érzi rosszul magát az unokára vágyó nagyszülők miatt?

Elozo vagyok

Es hadd tegyem hozza hogy nem vagyok kivancsi az itt tobbsegeben levo 20-30-as korosztaly lehurrogo valaszara (vagy lepontozasara), mivel olyan temahoz akarnak hozza szolni, amihez nincs meg az elettapasztalatuk.

Kizarolag az otven feletti korosztaly szoljon ehhez hozza erdemben, (marmint ahhoz, hogy megbanja-e egy no a gyerektelenseget kesobbi koraban) a tobbiek hogyan akarnak allast foglalni olyan temaban amirol fogalmunk sincs?

#31 Tessék pár random gondolat

A pedofil az nem gyereket nevelni szeretne, különben kb bármelyik kislányt pedofilnak hívhatnánk. Aki gyereket szeretne nevelni, azt úgy hívják hogy szülő vagy kislány aki babázik.

És ha megbánja? Szülhet később, örökbe fogadhat, stb. Ellenben ha mégsem bánja meg, akkor Ő és a gyerek is nagyon rosszul jár. Kérdezz meg erről egy olyan gyereket.

Ha megromlik a viszonya a férjével: Szóval legyen rossz a gyereknek is, ne csak az anyjának meg az apjának. Bónusz: miattad ment el apu/anyu mert *irracionális indok*

Gyereket társként: Majd 20-25 évesen még mindig anyuci szoknyája alatt lesz, mert anyja nem hagyja leválni. Oké, de neki hogy lesz akkor gyereke?

Hülyeség? Oké, legyen, de egy 20-30 éves gyereknek nem igazán lesz ideje egész nap anyucival lenni, az éppen dolgozik, tanul, csinálja a hobbiját, barátnőjével van/keresi, stb.. Van neki saját élete. Az meg hogy rákérdez hogy mi újság veled, annyi bármelyik barátnője/barátja megtesz az embernek a munkahelyről/nyugdíjas klubból/stb.

Ha egy gyerek számodra nyűg és úgy neveled fel (mert hátha meggondolod magad, vagy hogy később majd még jól jön, stb..), akkor szerintem hasonlóakat fogsz vissza kapni.

Téged nem a 20-30 évesek érdekelnek. Hát tényleg, mi közük van a 20-30 éveseknek ahhoz, hogy hogyan szeretnének élni a saját életüket. Ha a mama azt mondja hogy gyereket kell csinálni, akkor gyereket kell csinálni.

"Nem vagyok kíváncsi a lehurrogó válaszára"

Akkor mi a francnak írsz egy nyilvános fórumra?

#32 "Es hadd tegyem hozza hogy nem vagyok kivancsi az itt tobbsegeben levo 20-30-as korosztaly lehurrogo valaszara" - a helyzet az, hogy ez a kérdés - ha tetszik, ha nem - pont a 20-as, 30-as korosztálynak szól, lévén ők vannak gyerekszülő korban. És szerencsére egyre többen tudják közülük, hogy ebben a témában saját magukra kell hallgatniuk, nem a szüleik sóhajtozásaira, és nem mindenféle beteg "társadalmi elvárásokra". Az 50-es korosztály pont ne akarjon beleugatni abba, hogy a 20/30-asok vállalnak-e gyereket, vagy nem, mert nem az ő életük, nem az ő felelősségük.

(53/F)

Az is belénk van kódolva, h kakiljunk ha ránk jön a szükség. Mégse szarunk oda mhová.

Az ember jobb esetben egy gondolkodó lény. Elleni ész nélkül mki tud.

A "ha megbánja, hogy nem szólt" témára: ha valaki 20-30 évesen nem akar gyereket, és később megbánja, hogy nem vállalt, akkor még simán tud később szülni, vagy ha már nincs olyan korban, akkor örökbe fogadni egy gyereket. Viszont ha vállal egy gyereket a társadalmi nyomás hatására, és azt bánja meg utólag, akkor nem tudja csak úgy kedve szerint kidobni a gyereket a házból.

Más érvek: aki azzal van, hogy azért bánja meg az ember, mert idős korára nem lesz társasága, az gondoljon már bele egy kicsit. Megszüli a nő a gyereket, aki utána egész életében érezi, hogy a szülei nem szeretik őt, nem tervezték, elhanyagolták. Szerintetek az a gyerek, ha felnő, mennyire gyakran látogatja majd a szüleit idős korukban? Mert szerintem az ilyen szülők elől igyekeznek inkább elmenekülni a felnőtt gyerekeik, és még ünnepekkor se szívesen mennek látogatni. Unokákat se nagyon fog látni az ilyen nagyszülő. Tehát megint csak ott tartunk, hogy hiába szült gyereket, mégis egyedül marad idős korára, viszont így még ráadásul el is cseszte egy gyereknek a gyerekkorát.

"Megszüli a nő a gyereket, aki utána egész életében érezi, hogy a szülei nem szeretik őt, nem tervezték, elhanyagolták."

Es miert csak ez a ket veglet van konyorgom?

Megszuli es elhanyagolja, hiszen nem akarta, csak oreg korara kell neki....Illetve nem szu mert nem akar....

Csak ez a ket veglet letezik?

Es mondtam, nem vitatkozom 20-30-as fiatalokkal, mert nincs meg elettapasztalatotok.

En akiket ismerek, es 50-en tul vannak es nem szultek mind megbantak.

Itt pedig mindenki iszonyu fiatalon es tapasztalat nelkul hu de megmondja a frankot.

Csak az nyilatkozzon errol akinek meg van az elettapasztalata. Ebben a kerdesben pedig nincs meg, hiaba hiszitek hogy tudjatok majd milyenek lesztek 50-60 evesen, nem tudjatok...

Nem is vitatokozom errol tovabb.

Mindenkinek boldogsagot kivanok! Kinek mi az. Kinek a penz, kinek karrier, kinek szellemi ut, kinek gyerek illetve csalad. Ugyis csak az evek mulasaval jon ra mindenki, hogy jol valasztott-e.

Errol kar vitatkozni.

"Az, hogy amikor majd o lesz nagymama korban, akkor mar mashogy fogja gondolni."

Vagy nem.

"Akkor a tobbseg mar betojna oromeben ha unkoja lehetne".

Nézd, az én lányom sokáig mereven elutasította még a gyerek gondolatát is. Sosem akartam rábeszélni. Tulajdonképpen nem is gondoltam úgy, hogy betojnék örömömben egy unokától. Aztán amikor fordult a kocka, inkább aggódtam, mint örültem. Féltettem a lányom, nem tudtam, hogyan birkózik meg a terhességgel, szüléssel, gyerekneveléssel. De végülis jól sült el. Megváltozott, jó anya lett, megnyugodtam.

"Hatvan eves koraig az agyara mentek a gyerekek. "Budosek, nyalasak, csipognak..."

Hidd el, ha 60 éves koráig nem volt türelme a gyerekekhez, utána sem lenne.

"Aztan mikor nyugdijas lett, es nem lett mit csinalni"

Nem volt mit csináljon, miután nyugdíjas lett? Hát ezt sosem fogom megérteni. Én imádok nyugdíjas lenni, és sosem unatkozom. Millió dologra van időm, amire eddig nem volt. Olyan dolgokra, amelyek nekem fontosak, viszont senki sem nyaggat, hogy csináljak is valamit, amit nem szeretnék.

"Oregkorara pedig megsem marad egyedul, ami nem kozhely am, hanem valosag."

Nézd, nem vagyunk egyformák. Én például szeretek egyedül lenni. Nekem ugyan van gyerekem, unokám, de mégis egyedül élek. A férjem meghalt, a gyerekem és a családja néhány országhatárral arrébb él. Az első években ugyan elég agresszíven kérte? követelte! hogy költözzek hozzájuk, mert de jó lesz nekem. Most már belenyugodott, hogy én a saját életemet szeretném élni, és nem az övékét.

"Es miert csak ez a ket veglet van konyorgom?"

Azért, mert valaki vagy szeretne gyereket vállalni, vagy nem. Ez a két opció van ebben a kérdésben, és nincs olyan, hogy köztes állapot, hogy akar is meg nem is. És a gyerek bizony nem hülye, megérzi, hogy őt nem akarták igazán, akkor is, ha a szülő nem mutatja nyíltan.