Máshol is volt erős nemi megkülönböztetés az unokáknál a nagyszülők részéről?

Egyszer régen az idegesítő rokonaim is folyton engem kérdezgették még 24 évesen, hogy mikor megyek férjhez. Őket is csak ez érdekelte, míg az unokatestvéreim felől sosem érdeklődtek.

Tudod, mit mondtam nekik? Az, hogy nálam nem a biológiai órám ketyeg, hanem egy időzített bomba. Ha még egyszer ilyen kérdéssel jönnek elő, felrobbanok! Magyarul, nagyon dühös leszek, ha nem tisztelik a magánéletemet. Ne várjanak el tőlem semmit.

Onnantól kezdve többet nem kérdezgettek

Hmm. Nem nemi alapon, hanem két két gyerek volt mindkét oldalon és a kedvencke gyerek gyereke volt az isten. Persze sem apám sem anyám nem volt kedvenc.

De megnyugtat, hogy többre vittem minden unokatestvéremnél. Ők vergődnek és tengődnek én nyugodtan élem az életem.

Szerintem ez természetes.

Mivel az unokával nem is találkozik annyit a nagyszülő.

Pl anyósom a fiunkkal bensőségesebb kapcsolatban van. Eleve férjemmel és velem jó a kapcsolata. A sógornőmmel csak azért nem veszett össze eddig, hoyg láthassa ott az unokáit. Vejével kifejezetten nem is beszél (ahogy senki a családban).

Mi többször elengedjük a fiunkat hozzá, nyaralni is szokott nála.

Tehát jobban összeszoktak, mint a másik két unokával.

Sógornőmnél 7 és 3 évesek (fiú lány), fiam 4 éves.

Szóval itt nem a nemi vagy kor beli megkülönböztetés van, hanem hogy melyik unokával mennyit találkozhat.

Sógornőm nagyon magához láncolva neveli a gyerekeit, én lazábban. Többet engedek anyósnak. Többször is beszélünk, találkozunk.

Nyilván felnőttként a fiam jobb viszonyban lesz a mamájával, mint az unokatesói.

Nálunk öcsém volt az isten, én meg a lány voltam rövid pórázra fogva, mindenért leszólva, engem intettek, hogy lány így meg így nem viselkedik, öcsémnél csak a vállvonogatás ment, hát a fiúk már csak ilyenek. Eredmény: én erősen gátlásos, önbizalomhiányos felnőtt lettem, akin áttaposnak az emberek. Öcsém meg egy érzéketlen szociopata, aki a mai napig otthon élősködik és semmibe veszi anyámékat, ellopja a pénzüket, stb.

Sajnos ez átlagos, a férfiaknál meg elvárják a magas egzisztenciát, legyen minél előbb nője, különben lúzer, ne mutassa ki az érzelmeit, mert a fiúk nem panaszkodhatnak, nem sírhatnak. Mindkét nemnél vannak kárt okozó sztereotípiák.

Szerintem ignoráld, amikor erről kérdezgetnek, vagy mutasd azt, hogy nem érdekel, ha látják, hogy zavar a téma, jobban ráállnak.

"Szerinte egy nő legyen kedves, szelíd, engedelmes, önfeláldozó, családjának élő"

Nos, a nagyanyóba bölcsesség szorult, és ha ezt kiegészíti, hogy mindeközben tanul, alkot szíve vágya szerint a nő, nem CSAK a családjának él, hanem ANNAK IS - amire sok ÉLŐ példát ismerek -akkor a nagyi bölcs.

Mert ez így fantasztikus - a család boldog, a nő is boldog. a gyerekek nyugalomban szeretetben nevelkednek.

"s ha észre is vesz valami hibát a férjében, csak úgy korrigálja, hogy az a férfinek ne tűnjön fel, és higgye azt, hogy az a saját érdeme."

Ez is jó, BÖLCSESSÉG! mert a férfiak rettentő hamar összetörtnek a nők támadásaitól-> elmegy az önbizalmuk-> impotenciát okoz -> lapátra vele -> aluljáró, alkohol -> gyereknek nincs apakép, kallódik

(és azért, mert nem "bonottcsirkét hozott")

Ok-okozat.

Ha kedvesen -és némi női huncutsággal - korrigál a nő, ez a láncreakció folyamat nincs.

Ismerünk elég példát rosszra, de a jó megvalósításra is, ahol nem válik cseléddé, hanem mindeközben alkotó, értelmes munkát végző nő.