Akiknél megkülönböztetés volt a testvérétől milyen lett a szüleivel a kapcsolata később?

Nálunk: a tesóm segíti, támogatja és szereti a szüleinket, nekem hányingerem van a gondolatuktól is.

Mai napig az van, hogyha összefutunk, akkor jön a bátyám istenítése. Persze, mindketten diplomások vagyunk jó munkával, de ő okos, így velem ellentétben tanulnia se kellett még egyetemen se. De semmi gond, jó dolog, hogy ilyen szorgalmas vagyok (és nem átbukdácsoltam), nem lehet mindenki olyan, mint a tesóm.

Ha gyerekként pénzt kértünk (pl mozi barátokkal), akkor ő kap, én nem. Ő járt külön edzésekre, tanfolyamokra, külföldre, nekem otthon kellett maradnom, még az utcára se mehettem, mert "ő fiú és idősebb". Nekem kell takarítanom, mosnom és főznöm, neki elég a számítógép előtt játszani. Nem tetszik? Jött az szíj vagy az ököl, persze a bátyámra ez se volt érvényes, bedugta a fülesét és elnyomta a könyörgésem hangját.

Aztán csodálkoznak, hogy leléptem otthonról az első lehetőségre és évente csak 2-3 alkalommal látjuk egymást, ahol megint a bátyám a jó (aki még be is állít engem rossznak), mert ő támogatja őket, látogatja rendszeresen, pedig ő mennyivel elfoglaltabb, mint én.

Most mit várnak tőlem? Mert szeretet nem kaptam tőlük, csak egy szolga voltam, akin levezethették a feszültséget. Ne felnőttként, pénzért kuncsorogva próbáljanak a kedvemben járni és érdeklődni utánam, de ők ezt nem értik.

Más képes volt megbocsátani a megkülönböztetést és szeretetben lenni a szüleivel vagy rányomta a kapcsolatukra a bélyeget?