Durva megkülönböztetés testvéreknél, anya részéről, tettél valamit, vagy hagytad annyiban?
Öcsémmel mindig elnézőbbek voltak a szüleim, rokonok.
Ez eddig rendben is van. De mit éreznél, ha tudod, hogy a Te, családod rovására kedveznek testvérednek?
Példa:
-öcsike ruhát akar venni, többször elkéri a pénzt, ugyanarra a dologra, a végén-ahogy összeszámoltam-lényegében 90ezerből vett cipőt magának-használtan.
-elhatározza, hogy saját életet kezd másik országban, ehhez persze rengeteg pénzt elkér édesanyámtól, aztán "független, menő külföldön élő, srác vagyok" címén bulizik, elveri a pénzt minden szrra. Rengeteg pénz elment a hazahozatalára is, utána még neki állt feljebb.
-ha otthon lakik épp és nem valamelyik barátjánál lógatja a lábát, semmit nem segít, néha csinál magának reggelit és kész. Ha az ember rászól, megsértődik.
Ez persze azért van, mivel édesanyám mindent alátesz, takarít helyette munka után, persze nekem panaszkodik telefonban, hogy mennyi dolga van, majd ha hazamegyek segíthetnék. Amikor rákérdezek, hogy na és tesóm nem tud segíteni?-akkor csak elterelés, vagy "jaj tegnap is elmosogatott".
Bezzeg amikor én laktam otthon, mert munkanélküli lettem,
naponta a fejemhez lett vágva, hogy kezdjek magammal valamit, takarítottam, főztem rendszeresen, de anyukám mindig egy kalap alá vett öcsémmel-azaz többesszámot használva cseszett le minket.
Ha próbáltam firtatni a dolgot, nem szólt hozzám, vagy el kezdett kiakadni, hogy miért bántom szegény gyereket. 22 éves emberről beszélünk.
Nem a sebeimet akarom nyalogatni és édesanyám tényleg rendes ember, de számomra lassan elviselhetetlen, hogy ennyire ki van használva, vagy az, hogy házat nem tud újítani, mert félretett pénzéből a tesómat kell pénzelnie.
Legutóbb is mikor otthon voltunk, össze volt csapva valami étel, mert "sajnos szűkösen élünk", előtte pár nappal mesélte édesanyám, mennyire nehéz főzni tesómnak, mert különlegességekkel éri csak be....
Én most sajnos nem tudom őt támogatni anyagilag, majd csak nyáro, de már előre félek, hogy az is csak öcsike bulizására fog elmenni.
Tényleg köszi, ha elolvastad, igazából jó volt kiönteni a lelkemet.
Van esetleg más is, aki hasonló cipőben jár, megosztaná a tapasztalatait?
válasza:Nálunk a bátyámmal volt mindig kivitélezve, bár érdekes volt ez.
Én egyetemre jártam, évofolyam első voltam mindig, amire nagyon büszkék voltak, ugyanakkor tesóm kibukott két helyről is, itthon ült egy évig, mire eldöntötte mit kezdjen az életével. Amikor igazán kiborult nálam a bili, az az volt, amikor este 7-kor hazaértem a suliból és a hó még nem volt ellapátolva, majd tesóm közölte, hogy ő a múltkor (nagy könyörgések árán) ellapátolta, gondolta most én jövök... Ez így oké is lenne, ha én nem a suliban rohadnék, vagy anyu nem dolgozna estig, ő meg nem itthon ült volna egész nap, közöltem hogy nem vagyok hajlandó segíteni, van elég tanulnivalóm, persze én voltam a hisztis köcsög.
Ha nem volt elmosogatva azért is én kaptam, illetve anyu rendszeresen engem kért meg hogy takarítsak ki a házban, ha hazaértem, amiből nekem már elegem volt. Csinálja az, aki itthon ül egész nap, legalább ennyivel segítse már a családot.
Amióta visszament tanulni tesóm, azóta ő a szegény kicsi áldozat, akinek mennyi dolga van, pláne nekem kell megcsinálni mindent. Hozzáteszem, soha nem kellett költenie semmire. Megörökölte apu laptopját és telefonját, amikor nekem kellett, akkor "hát vegyél magadnak" és stb.
Nem fogok ellene hőbörögni, mert nem... Olykor odavágom, ha leszólnak valamiért, hogy "mert tesóm nem tudta volna megcsinálni?". Szeretem a szüleimet annak ellenére, hogy olyanok amilyenek és tisztelem őket annyira, hogy nem fogok családi botrányt kezdeményezni, de azért mélyen belül nagyon is rosszul esik.
válasza:Uh. Köszönöm a válaszod!
Most már én sem akarok szólni, mert nincsen értelme, így is eleget szenvednek miatta.
Hólapátolós sztori ismerős, nálunk is ugyanez volt/van.
Szintén a laptopos is, bár tesóm "csak" számítógépet örökölt apumtól, pont amikor nekem lett volna rá szükségem, egyetem miatt. Így alakult.
válasza: válasza:Anyád tudja, hogy probléma van, de nem hajlandó ránézni, mert úgy neki kényelmesebb és nem kell konfrontálnia.
Talán le kellene ülnöd beszélgetni anyáddal. Ne állíts semmit csak kérdezz. Mondja ki ő a tényeket. És ne sajnáld. Nyomd bele a fejét rendesen a dolgokba. Kérdezz rá dolgokra. Ha válaszol: Miért? Miért kivételezel vele? Mert ő a kisebb. És az miért különbség? stb... Addig nyomd, amíg el nem bőgi magát. Akkor és csakis akkor lesz ott a problémánál és lesz képes ránézni. Onnantól már fogsz tudni megoldásokról is beszélni vele.
válasza: válasza:6 -os ne hagyd, hogy lerázzon. Ha kell ültesd be egy szobába, zárd be az ajtót. és tedd el a kulcsot. Anya! addig itt maradunk, amíg meg nem beszéljük a dolgot.
Egyszerűen nem hajlandó konfrontálni a dolgot. Ezért igyekszik dühösen és nagy hanggal lerázni téged.
válasza: válasza:Nálunk a családban anyukám volt a rendes, dolgos, a bátyja meg a szerencsejátékos adósságot adósságra halmozó. Anyát az anyja sosem ismerte el, az természetes volt, a fiacskáját meg mindig segítette, mert hát "a gyerekem", meg ilyesmik. A vége az lett, hogy mamám eladta a lakását, a pénz nagy részét a nagybátyámnak adta, szinte földönfutó lett, aztán anyukámnál lakott, de csak csesztetni tudta.
A rendesebb gyerek, amit tesz, az természetes. A "selejtest" meg segíteni kell, meg kímélni. Pedig szülők sz@rták el a nevelését.
Remélem, ha lesz még egy gyerekem, én nem ilyen leszek majd.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!