Durva megkülönböztetés testvéreknél, anya részéről, tettél valamit, vagy hagytad annyiban?
Öcsémmel mindig elnézőbbek voltak a szüleim, rokonok.
Ez eddig rendben is van. De mit éreznél, ha tudod, hogy a Te, családod rovására kedveznek testvérednek?
Példa:
-öcsike ruhát akar venni, többször elkéri a pénzt, ugyanarra a dologra, a végén-ahogy összeszámoltam-lényegében 90ezerből vett cipőt magának-használtan.
-elhatározza, hogy saját életet kezd másik országban, ehhez persze rengeteg pénzt elkér édesanyámtól, aztán "független, menő külföldön élő, srác vagyok" címén bulizik, elveri a pénzt minden szrra. Rengeteg pénz elment a hazahozatalára is, utána még neki állt feljebb.
-ha otthon lakik épp és nem valamelyik barátjánál lógatja a lábát, semmit nem segít, néha csinál magának reggelit és kész. Ha az ember rászól, megsértődik.
Ez persze azért van, mivel édesanyám mindent alátesz, takarít helyette munka után, persze nekem panaszkodik telefonban, hogy mennyi dolga van, majd ha hazamegyek segíthetnék. Amikor rákérdezek, hogy na és tesóm nem tud segíteni?-akkor csak elterelés, vagy "jaj tegnap is elmosogatott".
Bezzeg amikor én laktam otthon, mert munkanélküli lettem,
naponta a fejemhez lett vágva, hogy kezdjek magammal valamit, takarítottam, főztem rendszeresen, de anyukám mindig egy kalap alá vett öcsémmel-azaz többesszámot használva cseszett le minket.
Ha próbáltam firtatni a dolgot, nem szólt hozzám, vagy el kezdett kiakadni, hogy miért bántom szegény gyereket. 22 éves emberről beszélünk.
Nem a sebeimet akarom nyalogatni és édesanyám tényleg rendes ember, de számomra lassan elviselhetetlen, hogy ennyire ki van használva, vagy az, hogy házat nem tud újítani, mert félretett pénzéből a tesómat kell pénzelnie.
Legutóbb is mikor otthon voltunk, össze volt csapva valami étel, mert "sajnos szűkösen élünk", előtte pár nappal mesélte édesanyám, mennyire nehéz főzni tesómnak, mert különlegességekkel éri csak be....
Én most sajnos nem tudom őt támogatni anyagilag, majd csak nyáro, de már előre félek, hogy az is csak öcsike bulizására fog elmenni.
Tényleg köszi, ha elolvastad, igazából jó volt kiönteni a lelkemet.
Van esetleg más is, aki hasonló cipőben jár, megosztaná a tapasztalatait?
Nálunk húgommal volt ugyanez, apa és anya részéről is.
Apa már nem él, de ő anno elnézte neki, hogy 13 évesen rászokott a cigire, és piercinget lövetett a köldökébe valami hülye helyen, mert anyámék tuti nem mentek bele. Mindig az volt, hogy jaj, majd leszidom, ha hazaér, de persze, mire hazajött húgom, mindig bennem találtak kifogást, és engem szidtak le épp valami apróságért.
Amikor húgom beteg volt, és egész nap itthon nyomta a netet, nem szólhattam érte, neki kellett állnom suli után mosogatni, és takarítani, mert ne várjam már el tőle, hogy megfázva elmosogasson esetleg. Amikor én voltam megfázva, addig nem kapcsoltam be a gépet, amíg fel nem takarítottam, de nem is engedték volna nekem.
Mostanában történt, hogy anya adott neki kölcsön 70 ezer ft-ot, de neki csak a felét kell visszaadnia, mert nincs munkája... Jelzem, megkapja az árvaságit, és a családit is, én anno egyiket se kaptam kézhez.
Pont ma hívott fel anyám, hogy munkahelyemről vegyek ki szabadságot, mert itthon lenne pár dolog, amit meg kéne csinálni, és egyedül nem győzi. Visszakérdeztem: Húgom nem segít? Erre ő: Jaj, nem, mert megy el a párjához, így is keveset vannak együtt, és ő nem akar elvenni abból a kis időből.
25/N
12-es vagyok:D
Még írni akartam, hogy én nemrégiben kaptam tőle ezer ftot gyógyszerre, azóta már 5-szőr hívott, hogy mikor tudom megadni. Mondtam neki, hogy május elején, mert nem kaptuk még meg a fizetésünket.
Engem ugyanazért még meg is vertek,amiért a kisöcsikémet még meg is éljenezték milyen jó fej.
Mondjuk nálam durvább megkülönböztetést nehéz találni,ugyanis egy napon van a születésnapunk,őt felköszöntötték,a fantasztikus öcsikémet,engem,a lányt nem.
A megkülönböztetésük azért is irreális volt,mert én jeles tanuló voltam,ő csak 2-3as,mégis én voltam a senki,ő pedig a nagyon élelmes.
Hát annyira élelmes volt,hogy 33 évesen még mindig a szüleink nyakán lakik,persze már nem szeretik annyira és nincsenek is jóban,hogy nem önállósodik,a nyakukon él,én viszont kirepültem,és egész jó karriert csinálok azóta is.Ennyit a "jó szülőkről".
Testvéri megkülönböztetés ért engem meg a barátnőmet is. Ebben is hasonlítunk. A Szüleik elváltak, az öcsikéjét istenítették állandóan meg pénzelték, a barátnőm meg volt a "félkegyelmű" és zsebpénzt se kapott soha. Az öcsi egyetemre járhatott Pestre a barátnőm örülhetett hogy az érettségire futja. Éheztek otthon csak azért hogy az Öcsi menőzhessen és vegye a drága elektronikus cuccokat magának pl. laptop meg ilyenek.
A húgommal ugyanígy jártam 12 éves voltam mikor született.
14 éves korában kiraktak a szobámból hogy beköltözhessen én meg azután amíg el nem költöztem a nappaliba laktam ahol apám mindig tévézett tehát megtűrt "kutya lettem". Mindig szar kajákkal etettek, bezzeg a húgomnak a legjobb kaja jutott. Ha vitatkoztunk a húgommal mindig ellenem fordultak, gyakran lehülyéztek, majd a húgom is eltanulta és Ő is kezdett lehülyézni mivel neki mindent szabadott. Egyetemre jártam, jó tanuló voltam, alig adtak zsebpénzt pedig akkor több volt mint most.
A húgom jelenleg végzős, fizetett egyetemre jár (ingyenesre nem jutott be velem ellentétben)anyámék fizetik az egyetemét pedig van munkahelye, anyámék tartják el, kajáltatják, ruhát, cigit, telefont mindent megvesznek neki, Ő meg a fizuját elszarja hülyeségekre és közben dicsekszik és még a szülők is büszkék, hogy Ő egyetem mellett is dolgozik.
Acélszív: iagzad van. Tudja jól anyum, hogy probléma van, de nem akar vele szembesülni.
Tegnap 17:29 Huuu, na itt is sok hasonlóság van a sztoriban.
Ha ő követett el valamit, ejnye-bejnye, aztán valamiért rajtam találtak "fogást".
Számítógépes-dolog is: alkalmi munkához kellett volna a gép, erre édesanyám hisztérikus rohamot kapott, hogy egész délután a gépen dolgoztam, szegény gyermeknek kéne most már-játékra...Vagy volt, hogy eldugták a modemet, amikor munkát kerestem-ne netezzek. Irreális.:D
'Pont ma hívott fel anyám, hogy munkahelyemről vegyek ki szabadságot, mert itthon lenne pár dolog, amit meg kéne csinálni, és egyedül nem győzi."
Tehát ilyenkor jó vagy. Ugyanez velem is: utazzak haza több napra vigyázni a lakásra, meg főzni az akkor 20 éves öcsémre, mert ő képtelen ellátni az állatokat, stb.
Pfff.
# 15
Majd ha feléli mindenüket, ne hozzád menjenek segítségért.
Utolsó válaszadó:
Hát ez elég durva, de legalább talpraesettebb vagy és önálló.
Köszi a válaszokat, mindenkinek ment a zöld kéz.
17.29-es vagyok.
Az önálló életről jut eszembe, és ez is egy megkülönböztetős sztori.
Nagynénémnek két lánya volt, az elsőszülött sose kapott semmit sem, a másodiknak mindent a segge alá toltak. Kamaszkorában hisztis lett, dobálózott, visongott, ha nem kapott meg valamit, amihez épp kedve lett volna, és olyankor természetesen azonnal rohanni kellett, hogy meglegyen mindene. Sose szenvedett hiányt semmiben, amint hazaért az iskolából, ülhetett neki az éppen gőzölgő ebédnek, hétvégén buli, 10-ig alvás, nyafogás a hajnali kelés miatt. Az, hogy otthon mosogasson, szóba se jöhetett. Azóta szült egy gyereket, magukhoz költöztette a pasiját, aki állandóan megcsalja, diszkóban megveri (mert még 28 évesen is járniuk kell), és megcsalja lépten-nyomon. Egy munkahelyen melóztunk egy ideig, ő egy hónap után otthagyta, mert a kislányt nem tudja oviba vinni munka előtt. Plusz, mindig levágta a hisztit, hogy neki ez a munka nem tetszik, stb...
Nővére teljesen más, önerőből végezte el a főiskolát, 18 évesen már külön élt, mert otthon nem kapott semmit, amint lett munkája, mert akkor tartsa el magát, el is ment hazulról. Azóta Angliában lakik a férjével, van egy gyerekük, van munkahelye, előtte az önkormányzatnál dolgozott ügyintézőként. Amikor hazajön látogatni, akkor a húga neki viszi a számlákat, hogy fizesse ki, amit sajnos meg is tesz:S
15.válaszadó vagyok.
Igen a tesócskám messzemenőkig aljas is volt és vissza is élt a helyzettel, ne tudd meg hányszor volt,hogy várta az anyámékat az ajtóban,hogy én mit tettem.Na ilyen tettek voltak pl,hogy eltört valamit,de azt sem tudtam,hogy eltört valamit,akkor derült ki számomra mikor ezek a jó kis szülők (egyébként nem tartom velük a kapcs.) ész nélkül nekem estek és agyba-főbe vertek.
És hiába mondtam,hogy azt sem tudom miről van szó!
Ez nem egyszeri alkalom volt,hanem minden csínytevése az én megverésemmel végződött,de örültem,ha csak nagyon leszidtak érte.
Hát már akart tesócskám hozzám beköltözni,mikor látta,hogy annak ellenére,hogy rajtam röhögtek,hogy szerintük nekem nem fog semmi sem sikerülni,milyen jó életet sikerült önerőmből megteremtenem.
De be nem engedtem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!