Mit tegyek, ha nem kedvelem az anyósomat?
És ami még rosszabb, a férjem egyáltalán nincs vele jó viszonyban.
A kialakult helyzet a következő:
Mikor a párommal összeismerkedtünk, már akkor ő volt a család fekete báránya. Leendő anyósom csak szidta, próbált lebeszélni róla, hogy ne járjak a fiával. Hárman vannak testvérek, ő a legidősebb, kamaszkorától lázadozott, és harcban állt főleg az anyjával, aki egy erős akaratú, férfias természetű határozott és önérzetes személyiség.
Én szinte villámhárítóként működtem köztük, a páromat csitítottam mindig, hogy hát az édesanyja, adja meg neki a tiszteletet stb. Nem is volt nagy baj, összeházasodtunk, önálló életet kezdtünk, gyermekeink születtek.
De amióta unokák vannak, egyre jobban fáj a szívem, hiszen azt kell látnom, hogy anyósom az unokák között is különbséget tesz, mint ahogy a gyerekei közt. Neki a lánya a kedvence, és annak a gyerekei a mindene, a többi unoka nem érdekli. És ez a férjemet egyre jobban bántja.
Most legutóbb már nagyon csúnyán összevesztek, 3 hónapja nem is beszélnek egymással. Anyósom minden nap ott ül a lányánál, segít neki, vigyáz a gyerekekre, hozzánk egyszer sem jön be, nem is hív.Néha ha én kértem meg, hogy vigyázna a gyerekekre, mindig kifogást talált, azt mondta, nincs már neki türelme ehhez, ő 3 gyereket felnevelt, elég volt abból. Hát én nem is kérem semmire. De a lányának segít, a fiait meg levegőnek nézi.
Tudom, hogy ezen túl kell lépni, más van rosszabb helyzetben, de a férjemet sajnálom. Látom, hogy őrlődik, és csak gyűlik benne a harag.Annyira, hogy már a testvéreitől is eltávolodott, főleg a kedvenc lánytesóval már szóba sem akar állni. Haragszik az anyjára, az apjára, a hugára, a huga gyerekeire, egyre rosszabb. Apósomról annyit, hogy egy háttérben lévő csendes papucsférj, közömbösen viselkedik, mint akinek nincsenek érzelmei, egyedül a lányával van ő is jó viszonyban. Nem értem én ezt. Mindezt tetőzi, hogy a sógornőméket a szülők anyagilag támogatják, de a két fiút és családját nem, azok boldoguljanak ahogy tudnak. Na én nem is pattognék, hogy segítsenek, örülök, hogy a magunk erejéből haladunk előre, de ez a sok különbségtétel igazságtalan.
Amitől félek, ha a gyerkőcök már nagyobbak lesznek, ők is észreveszik a különbségtételt, és nekik is ugyanolyan zokon esik, mint a férjemnek.
A másik, hogy a férjemben egyre jobban gyűlik a harag, ha így folytatódik, végleg megszakítja a kapcsolatot a szülőkkel, meg a testvérével. Sajnálom, mert azt látom rajta, hogy soha nem volt anyai szeretetben része. Csodálkozik, amikor a fiaim hozzámbújnak, hogy egy fiúgyerek miért ölelgeti az anyját. Neki ez idegen, ilyenben nem volt része.
Ezért egy picit haragszom én is magamban az anyósomra, hogy miért ilyen antianya, mert nekem bizony meg kellett küzdenem a férjemben kialakult anyaképpel, amikor én is anyává váltam, ő pedig nem értette a viselkedésemet, a gyerekekhez való hozzáállásomat.
Szóval ilyen helyzetben mit tegyek az anyósommal, mit tegyek a férjemmel? Tehetek-e egyáltalán valamit?
Bocsi, hogy ilyen hosszúra nyúlt, de annyi minden van, amit lehetne írni, de hát abból már regény lenne...
Kérlek, adjatok tanácsot, lehet itt valamit javítani a kapcsolatokon?
válasza:Sajnos anyósod nem látja a problémát, ezért nem fog rajta változtatni. Egy cipőben járunk, énmár belenyugodtam, hogy a sógornőmék az Isten, próbálok nem sok vizet zavarni, ha mégis oda kell menjek és semleges vagyok minden témával kapcsolatban,mert megvan a saját kis életünk és nem érdekel az övék. Ezt adták, ezt kapják. Engem akkor hív fel anyósom, ha kell neki valami. Ez van sajnos.
Szerintem beszéld meg a férjeddel, próbáljon beszélni az anyjával, de nem sok értelmét látom.
válasza: válasza:Hasonló van nálunk is.
Mi elköltöztünk jó messzire (jobb meló miatt,de inkább anyós miatt).
Karácsonykor küldünk lapot,szülinapján felköszöntjük,ennyi.
Sok év telt el,párom megbékélt a helyzettel,babusgatom őt is a két fiunkkal együtt,plussz én szüleim is szeretik,anyukám a pótanyukája lett,így már annyira nem szenved hiányt :)
Csak a férjeddel foglalkozz,anyóssal ne, ő nem fog változni,a férjedet óvd amennyire lehet és a gyerekeiteket.
válasza: válasza:Minél idősebb egy ember, annál kevésbé változik, ennélfogva, vagy elfogadod, hogy hátra lévő életetekben így fog ez működni, vagy elköltöztök jó messzire, és leredukáljátok a találkákat.
Kegyetlen dolog, de ha tényleg nincs kedvetek ehhez évtizedeken keresztül, és nyugalmat akartok, akkor bármilyen disznó, és önző módon hangzik, ez a megoldás: távolság.
Sajnos egy faluban lakunk, itt építkeztünk, így elég ciki a távolságtartás. Sajnálom, hogy más is van ilyen helyzetben, rossz érzés ez a tehetetlenség, de érzem én magamban is, hogy nincs mit tenni. Anyósékat nem tudom megváltoztatni.
Csak egyszer úgy megmondanám nekik a magamét, hogy amikor a szeretetről papolnak, meg templomba járnak, mert keresztény család, akkor mit tanít nekik Jézus? A férjem szerint álszent képmutatók. Szerintem nem biztos, hogy ilyen tudatos ez, lehet nincsenek is tisztában vele, mit követnek el.
Már 15 éves házasok vagyunk, ez idő alatt a helyzet csak egyre rosszabbá vált, és gondolom ez így fog folytatódni.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha leülnék az anyóssal szemtől szembe beszélgetni, és feltenném azokat a kérdéseket, amelyek évek óta foglalkoztatnak:
Miért nem szereti a legidősebb fiát?
Mi történt köztük, hogy ennyire nem tekinti a fiának?
Esetleg már gyerekkorában volt valami?
Miért tesz különbséget az unokái között?Tudja-e egyáltalán, hogy látványosan különbséget tesz köztük?
De nem merem megtenni.
válasza:Erről beszéltem.
Sokan azt hiszik, majd idő közben megoldják, meg az anyós megbékél, de évtizedek múlva is ugyanaz a lemez megy, és csak rosszabbodik. Naivak az emberek.
De ez mindegy, mert azzal kell kezdeni valami ami van.
Ezeket a kérdéseket te hiába tennéd fel "szemrehányásként", ezzel már úgymond elkéstél, és ilyenkorra a megbeszélés nem igazán segít.
Ezzel csak ellenszenvet váltanál ki, és veszekedés lenne, aminek semmi értelme.
A legtöbb családban valaki valakit nem szeret, akit illene, mégsem beszélnek erről. Véleményem szerint felesleges is ilyesmit megkérdezni, ki kit mért nem szeret, vagy szeret, egyszerűen nem megy, akkor nem megy.
Ami persze óriási pech.
Én inkább a következetességet és erélyességet javasolnám.
Ha a továbbiakban így és így viselkedik, akkor nem fogtok hozzájuk menni.
Amúgy nem értem, mit várod, egy ilyen embertől, hogy még a gyerekeidre vigyázzon.
Nekem az ilyen még szükségből se kéne, megoldanám másképp.
Utólag szeretetet, és hiányokat nem lehet pótolni a férjednek sem, ha nem volt olyan az anyja, és nem szerette, akkor ezt vagy elfogadja, de most itt elkezdeni sok év után, hogy anya mért így és mért úgy, ... anyukának is biztos meg van a maga baja, ami ugyan nem mentség, és megérteni lehet, de elfogadni az ebből fakadó viselkedést nem.
Hasonló helyzetben vagyok,vagyunk mi is.Sosem leszünk jó anyósomnak,sem apósomnak.Csak a sógoromék és annak gyerekei a kedvenc.Mindent ők kapnak ,szeretetet,figyelmet és a többit is.Igazából azt nem tudom megérteni(mivel nekem is vannak gyerekeim ),hogy tud egy anya,szülő különbséget tenni a gyerekei között.!!!!??????Megvetem,és lenézem őket ezért.
Azt hogy Te tudsz-e javítani nem tudom és azt sem hogy hogy lehetne. Én feladtam....minnél kevesebbet látom őket annál jobb...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!