Meg szoktátok mondani párotoknak, ha az anyósotok viselkedése, mondatai nem tetszenek? Vagy kár ezt közölni vele? Nem kedvelem az anyósomat, és remegő, ideges gyomorral megyek mindig hozzá.

Szia! Én meg szoktam mondani, ha felidegesít az anyósom, bár ez emberfüggő, hogy ki hogyan reagálja le. Végül is az enyém ismeri az anyját, nagyon jól tudja, milyen, így általában csak azt mondja, hogy ne foglalkozzak vele. Ez viszont nekem nehezen megy, és nagyon jól tudja, hogy ha ő nem képes szembeszállni az anyjával, akkor majd én megteszem, mert megmondtam neki, hogy nem fogom hagyni magam az anyjának.

Az anyósommal is vannak nézeteltérések, próbálok nyelni, mert mégiscsak a párom anyja ugye, ráadásul egyszem fiát vettem el, de van, amikor annyira kiüti már a biztosítékot, hogy neki is megmondom a véleményem.

Nem egyszerű helyzet, és én mostanában kezdem megint nem szeretni "anyukát". :(

Mondd el, mert aztán kapsz egy jó kis gyomorfekélyt, és aláássa a kapcsolatotokat. Meg amúgy is, azért a feleséged, hogy megbeszéljetek mindent.

Ha jogos a kifogásod, akkor pedig a feleségednek kell lerendeznie.

Mindig elmondom, nem árt, ha ő is tudja, miért vagyok éppen feszült. Az én anyósom állandóan beleszól az életünkbe, hová járjon a gyerek iskolába, mit főztem aznap (ő azt másképpen fűszerezi ám!), kikkel barátkozik a gyerek, milyen ruhákban járatjuk (szerinte 7 évesen nem illik már mesefigurás pólót pl.pókembereset adni rá!!!), stb. Az agyamra megy.

De a férjem azt is tudja, hogy minden nemtetszésem ellenére sosem felejtem el az édesanyját. Pl. minden nap (!) figyelmeztetem, ha nem jutna eszébe felhívni őt (idős már, jobban kell rá figyelni), ünnepekre ajándékot én választok neki, bevásárláskor, ha valami szép vagy akciós, megkérdezem, kell-e neki is, ugyanígy befőzéskor a gyümölcsöket mi olcsóbban tudjuk megvenni, ilyenkor neki is veszünk, amennyit kér, stb.

Szóval, a férjem pontosan tudja, hogy nem elvakultan gyűlölöm az édesanyját, csak bizonyos dolgaitól kiráz a hideg :=).

Igen közölni szoktam vele, ha valami nem tettszik, de inkább már csak utólag, miután leállítottam anyukát. Aztán majd kezd vele amit akar.

Nem mindenért szoktam vele veszekedni, csak két dolog: A gyerek, és a magánéletünk, amibe nem tűrök beleszólást. És miért ne mindig ezt a két témát nézi ki magának, amibe bele kell szólnia, mert húha....

A többi okoskodást szó szerint le...om, mert semmi közünk egymáshoz.

Röviden ennyi

Én is kb. úgy gondolom, ahogy az utolsó. Mérlegem a problémát, mert minden kis hülyeségért nem szólok a páromnak, hiszen csak az anyukája, és tudom, hogy őt is bántom, ha rosszat mondok rá. Amikor valami komolyabb eset történik, akkor szólok. De akkor is szépen, hogy ne bántsam. Mert hiába tudja valaki, hogy anyja, apja, testvére hülyeséget csinál, akkor is a családja, és fáj neki, ha őket bántják. Szóval csak finoman.

Mondjuk nekem szerencsém van, a férjem eléggé reális ember, tehát ő is tisztában van vele, ha valaki megbánt a családjából. Szóval csak azért mert a családja, nem nekik ad automatikusan igazat.