Hogyan építhetném le a volt anyósomat és a családom nyakamra járó idősebb tagjait?

7 éve elváltam a férjemtől, ő a gyerekeink javára lemondott a közös építésű családi házról. Azonban az anyósom állandóan a nyakamra jár, azt akarja, hogy fogadjuk be őt ide. Naponta 1-2 órákat kell vele beszélgetnem telefonon és ez már nagyon unalmas: az alkoholista fiára (exférjemre) panaszkodik állandóan, mindig meg kell hallgatnom, hogy így fáj neki, úgy fáj neki. Unalmas, mert nem marad a munka utáni szabadidőmből semmi. Hamarosan 40 éves leszek, megvan a saját magam problémája: a két csemetém és a munkahelyem. Hogy képzeli egyébként, hogy hozzánk költözik? (Hely lenne, de nem akarom elviselni hosszú távon.)

Ugyanígy a nyakamra jár a saját az özvegy édesanyám, őt is meg kell naponta látogatni (76 éves), telefonon meghallgatni, ugrásra készen állni, ha valami baja van. Az unokatestvérem kiköltözött Németországba, így az anyja (a nagynéném, akivel szorosabb kapcsolatot ápoltunk mindig) szintén engem hívogat, ha valami baja van. Elvárja, hogy bevásároljunk neki stb. A szomszédasszonyunk is állandóan feltart, ő fiatalos hatvanas (egyébként távoli rokon), de mindig nekem panaszkodik.

Hogyan jelezhetném már finoman végre, hogy ki van a ... bugyim velük? Még anyámmal csak-csak megbirkózom, mert van egy természete, de a többi három nőhöz nekem mi közöm van?

Most éjszakás műszakból ébredtem fel, mert reggel fél tízkor hívott az anyósom. Nem haladtam semmivel, kb. délig nyomta a panaszáradatát, aztán hívott anyukám, hogy miért nem vettem fel már korábban a vezetékes telefont... pedig mindketten tudják, hogy éjszakás voltam és csak addig tudok aludni, amíg a gyerekek az iskolában vannak.