Aki tudatosan nem szül gyereket, nem érzi rosszul magát az unokára vágyó nagyszülők miatt?

Igen,nagyon vágyik az unokára akivel alkalmanként nagyon jól elvan és semmi gondja baja nincs vele,ellentétbe a szülővel.Nem más miatt kell gyereket szülni.

Nem érzem úgy,hogy rosszul kellene bárkinek is éreznie magát a saját döntése miatt.

Az, hogy amikor majd o lesz nagymama korban, akkor mar mashogy fogja gondolni. Akkor a tobbseg mar betojna oromeben ha unkoja lehetne, de az honnan lenne, hiszen gyereke sem volt! Apam felesege is igy jart. Hatvan eves koraig az agyara mentek a gyerekek. "Budosek, nyalasak, csipognak..." Aztan mikor nyugdijas lett, es nem lett mit csinalni, az osszes korabeli no meg jol elvolt a csaladjaval, akkor hirtelen fordult a kocka. Rajott hogy a karrirje nem szereti viszont, es hogy az a 'nyalas budos ordito" kolyok egyszer felno es ertelmes tarsasag valik belole. Oregkorara pedig megsem marad egyedul, ami nem kozhely am, hanem valosag.

De ekkor mar sajnos keso.

1-es vagyok, van gyerekem, de hagyjátok már ezt a baromságot. Igenis vannak olyan emberek akik tudatosan nem akarnak gyereket. Mi ezzel a baj?

A baráti társaságomban van egy házaspár, akik sosem akartak, inkább utazgatnak, hedonista életmódot élnek, boldogok, vidámak. Mi ezzel a gond? Nem lehet mindenki ugyanolyan.

#8

Az viszont a legönzőbb felfogás, hogy valaki azért vállal gyereket, hogy bebiztosítsa az öregkorát.

Megjegyzem, nekem van családos gyerekem, tőlem 800 km-re és nem sűrűn van részem ajtónyitogatásban, holott nagyon jó a kapcsolatunk.

De ez ugyanúgy előfordulhat egy szülővel, ha a szomszéd utcában lakik a gyereke.

Szóval, ez az érved egy nagy hülyeség!

"Egy gyerek sose nyűg, hanem a legnagyobb boldogság, erre idővel mindenki rájön."

Jujj... Van akinek a legnagyobb boldogság, van akinek nyűg. Nem vagyunk egyformák. És nem, nem jön rá mindenki.

A nagyobb baj az, amikor akkor jön rá egy szülő, hogy neki nyűg, amikor már megszülte. Láttam ilyet. Nem irigyeltem a gyereket.

"Azért fura, mert nem normális."

Hagyjátok már abba, hogy mi normális, és mi nem. Ki dönti el, hogy mi a normális? Ami nekem normális, lehet, hogy te visítva menekülnél tőle. És vicaversa. Normális az, hogy betartom a törvényeket, és nem ártok másnak. A többi a saját magámügyem.

"Az ember igenis akar gyereket"

Aztán látod, hogy van, aki mégsem. És? Neked nem mindegy?

"Aki ne akar, annál szerintem valami nagy baj van."

Szerinted. Szerinte meg nem. Mindenki a saját életét éli. Úgy, ahogyan neki jó. Senkinek sincs joga beleszólni abba, hogy egy másik ember hogyan akarja élni az életét.

"A kutyája meg nem fogja gondját viselni."

Na, ez a kedvencem. Te azért szülsz gyereket, hogy majd az a gondodat viselje? Mondtad már neki, hogy azért szülted?

"Azt hogy az utazások és a tárgyak nem fogják rájuk nyitni az ajtót betegen. Önző, felelőtlen felfogás ez."

Mit nem mondasz?

Önző felfogás, ha semmi bajom azzal, ha a gyerekeim úgy élnek, ahogy nekik jólesik?

Basszus, annál nagyobb önzőség nincs, ha azért szülök gyereket, hogy legyen támaszom öregkoromra.