Aki tudatosan nem szül gyereket, nem érzi rosszul magát az unokára vágyó nagyszülők miatt?

Anélkül, hogy beszállnék a "gyerek, nem gyerek" taglalásába, szigorúan a kérdésre koncentrálva az a véleményem, hogy soha nem szülnék a szüleim, vagy anyós-após nyomására.

Ahogy arra sem lennék hajlandó, hogy ne szüljek, ha ők nem akarják.

Hogy legyen gyerekünk vagy sem, azt majd mi a férjemmel eldöntjük.

Ha mindig aszerint irányítanám az életemet, hogy a felmenőim mit akarnak, akkor az egész arról szólna hogy álljak nekik haptákban. Na ne!

Szerintem sokkal több ember kellene aki nem vállal gyereket. Egyszerűen azért, mert az emberek jelentős része egyszerűen alkalmatlan szülőnek. Én apám például alkoholista volt és soha nem szeretett, csak egy semmirekellő szardarabként kezelt engem 26 éven át.

Az "anyukák" és "nagymamák" pedig felnőtt emberek, akiknek kellene legyen annyi esze, hogy elfogadják hogy nem körülöttük forog a világ. Idővel a gyerekek felnőnek, saját életet kezdenek, maguk rendelkeznek az idejükkel, döntéseikkel.

Na meg a nagymamának olyan szempontból jó dolga van, hogy időnként megkapja az unokát, babázik vele, elvan pár napig, majd később is pár hetente meglátogatják. De a szülőnek meg ott lesz a gyerek legalább 18-20 évig és minden nap nevelni kell majd.

"Azt hogy az utazások és a tárgyak nem fogják rájuk nyitni az ajtót betegen. Önző, felelőtlen felfogás ez."

Az régen rossz ha valaki azért szül gyereket, hogy az öregkorát biztosítsa. Másrészt miért lenne önzőség, felelőtlenség? Az az igazi önzőség mikor valakitől elvárod hogy a saját életét változtassa meg, csak mert "nagyi" úgy akarja.

Nem, nem érezzük rosszul magunkat.

A nagyszülőknek már volt alkalmuk kibabázni magukat, váljék egészségükre.

"Az ember igenis akar gyereket, belénk van kódolva, a természet rendje."

Ahogy az is, hogy fűvel-fával szexeljünk ott és akkor, ahol és amikor csak megkívánjuk. Az állatok is ezt teszik, mert ez a természet rendje, nem? Mi mégse tesszük, mert mi emberek vagyunk.

"Egy gyerek sose nyűg, hanem a legnagyobb boldogság, erre idővel mindenki rájön."

Ezt meg mondd azoknak a véletlenül becsúszott gyerekeknek, akiket a szüleik soha nem szerettek, mert eleve nem is akarták őket, és ezt ki is mutatták nekik nyíltan.

Olvasom a valaszokat, es jaj de feher meg fekete. Ne essunk mar allandoan a lo egyik oldalarol a masikra.

Azok a valaszolok akik az oregkort es a tamaszt illetve a kesobbi idoket emlegettek, miert lennenek onzoek? Ok sem ugy ertettek az oregkori "ajtonyitogatast" amikor agyban fekvo betegek, es kell mellejuk egy apolo...

Hanem ugy, hogy eljohet az az idoszak, amikor a nok akik nem szultek egyaltalan, esetleg megbanhatjak. Nem kell hozza agyba piszkito, demencias venasszonynak lenni. Ez a kor eljohet mar siman akar kesoi negyvenes, korai otvenes korara is, amikorra elofordulhat hogy megkeseredik a munkajaban, megromlik a ferjevel a viszonya, netan el is valik, es nincs tarsa, nem okoz oromet az utazas (plane egyedul), sot kesobbi korokban nyugdij utan, az egyetlen ami boldogsagot hoz egy ember eleteben, az bizony a szereto csaladi kor.

Tessek lehet tamadni, hisz itt mindenki olyan fiatal, majd kerdezzetek meg magatokat 20-30-40 ev mulva igy van-e.

Es ja, Japanban ahol engedelyzett a pedofilok szamara a gyerekmeretu kislany babu, hat kepzeljetek, nem is a pedofilok veszik, hanem oregedo illetve kozepkoru gyerektelen holgyek. Nem furcsa?