Aki tudatosan nem szül gyereket, nem érzi rosszul magát az unokára vágyó nagyszülők miatt?

Mindenki maga tudja,hogy szül / vállal-e gyereket vagy sem,attól hogy ez valakinek anyja meg vágyik unokára, nem szabad szülni.

Én utálom a gyerekeket, legalábbis nem mindegyiket,de nem vagyok gyerek párti.

Párom tisztába van ezzel,ennek ellenére is velem van.

Unokabátyámnak van egy 1-2 éves kislánya anyum jól el van vele, de nem más hatására fogok szülni.

Ha becsúszik megtartom,ha nem akkor nem lesz! Nem nyaggatnak,tudják hogy nem szólhatnak bele a döntéseimbe

Különbözőek vagyunk! Most csak azért szüljön, hogy a mama néha tudjon unokázni??? Csak ezért? Nem mindenki szereti a gyerekeket, pl én sem. El vagyok velük, de ennyi. Ha egy nap esetleg úgy döntök, hogy mégis szeretnék majd, akkor az azért lesz mert ÉN (a párommal) döntöttem úgy és nem azért mert más érzelmileg kizsarolta belőlem..Ennyi.

Azt pedig nem értem, hogy miért baj, ha a kutyákat nagyra tartják?? Ettől nem lehet valakinek gyereke??? Azért pedig főleg nem szülnék, mert abban reménykedek, hogy majd egy nap lesz aki ápol ha idős leszek...ccc..micsoda mentalitás...

Ismét egyes vagyok. Kérdező, ne legyél már kretén...

Te azért szülsz gyereket, hogy öreg korodban rád nyissa az ajtót? Mindjárt megmondom a fiamnak, hogy azért van, hogy ha én egy vén trotty leszek, akkor nyissa rám az ajtót, mert szegény én. Hagyjuk már ezt... És aki összeveszik a gyerekével? És akinek a gyereke 4000km-re lakik? És akinek a gyereke meghalt? Azokra nem lesz aki rányissa az ajtót, te jó ég, most mi lesz... Az igazi önzőség ez bakker, hogy azért szül valaki, hogy az ő vén trotty korában valaki rányissa az ajtót. Jó kis életcél mondhatom.

Érdekes dolog ez a "nagyi unokázni akar". Itt például ha bármikor feljön, hogy anyu és apu elmennének egy estére, uram bocsáss pár napra, kicsit kettesben pihenni, szórakozni, és szeretnék, ha a nagyi vigyázna az unokára, akkor rögtön záporoznak a mocskolódások, hogy mit képzelnek magukról, nem a nagyinak szülték a gyereket.

Ma már simán van aki 40-50 évesen is szül. Anyuka előtt is ott a lehetőség, ha babázni akar. Vagy lehet örökbe is fogadni. De ha ő nem vállalná mind azt a felelősséget, kötöttséget és nyűgöt amivel egy kisgyerek jár, akkor ne akarja más kárára a jó részeket sem.

Szóval a nagymama gyereket akar, de nem kell neki a nyűg, ezért szüljön a következő generáció gyereket, aki majd foglalkozik a gyerek nyűgjével, hogy nagymama 1-2 hétente hagy onokázzon mán egy kicsit.

Meg amúgy is, milyen jó hosszútávú befektetés már egy gyerek, belenyomsz pár milliót 20 év alatt, hogy aztán a nehezen megszerzett diplomájával elhelyezkedjen egy jól fizető állásra, hogy a nagyszülőknek ne legyen gondjuk a pénz. És megkívánod, hogy de jó lenne egy gyerek, hogy játszadozhass egy picit, de a gyerek után járni, nevelni, stb már büdös akkor csak a gyerek nyakára kell járni hogy mikó lesz mán onoka.

"... utazások és a tárgyak nem fogják rájuk nyitni az ajtót betegen."

Felvilágosítlak Kérdező, ha te ezért szülsz, akkor neked nem gyerekre van szükséged, hanem ápolónőre!

Köss egy örökösödési szerződést egy eü.dolgozóval és máris megoldódik a problémád.

Lehet, hogy jobban, mintha a gyerekedet nyomorítanád ezzel!

Élő példa vagyok a másik oldalról. Apám nem akart gyereket, nem volt felkészülve, de idővel beletanul, mondaná most bárki. 12-14 éves koromban elment messze dolgozni, hetente vagy két hetente láttuk, mert neki sok volt, nem bírta a nyomást és a felelősséget, de utazni akart és teljesíteni a szakmájában. Pár év mulva megbeszéltük, hogy ő nem képes felelős apaként elénk állni, sok neki, ezért sem volt mellettünk évek óta. 30 múltam, ugyanúgy dolgozik valahol, él a párjával (elhagyta a családunkat), és néhány havonta egy üzenetet váltunk interneten. Nemhogy személyesen, még telefonon sem lenne mit mondanunk egymásnak.

Lett gyereke, kettő is, aztán mire ment vele? Egyikünk se kötődik hozzá, elnyomva élt sokáig és alkoholista lett. Nekünk nem volt normális apánk és évek rehabilitációja kellett ahhoz, hogy egy "szia" - nál többet kommunikáljunk.

Egy gyereknek olyan szülő kell, aki szereti, akarja őt és tisztában van minden oldalával a gyerelnevelésnek. Aki vállalja, az fogja jól szeretni és támogatni a gyerekét, amit pedig mindenki megérdemel. A mama nyomására a legnagyobb hülyeség szülni, mert nem ő lesz a támasza a kisgyereknek, hanem az, akire rá akarja erőszakolni azt a szerepet, amit az egyébként sosem akarna betölteni.