Most jogosan érzem magam "gonosznak"?

"Csak Sajnos sok negatív tapasztalatom van az élettel kapcsolatban és valamivel védekeznem kell."

Anyukáddal szembeni korábbi sérelmed bosszulod meg így?

Biztosan helyesen cselekszel?

Én néha nem bánnám, ha picit "kirekesztenének" a gyerekeim... bármi probléma van, akár éjjel is azonnal engem hívnak, ha segíteni kell, rögtön nekem szólnak (fiamék és a lányomék is). Nagyon szeretem Őket, az unokákat is, de néha szeretnék önző lenni egy kicsit, esetleg lepihenni...(bár pihenhetek még eleget a temetőben:)

Szóval szerintem a legjobb lenne az arany középutat megtalálni. Bár én tudom, ha szólnék, hogy fáradt vagyok, vagy más dolgom van, rögtön megértenék, és azt is tudom, hogy ha nekem van bármi bajom, azt se tudják, hogy segítsenek. Szóval nagyon jó gyerekeim vannak, ezért is nem mondok soha nemet a kérésükre...

De ha azt kérnék, egy hétig ne nézzek feléjük, bár szó nélkül megtenném, de nagyon rosszul esne, és nagyon fájna...viszont az is igaz, én még akkor is nehezen megyek valahova, ha hívnak, hívatlanul meg nem állítanék be sehova.

Biztos, hogy valami komoly ok lehet a háttérben, hogy ennyire nem jó a kapcsolatotok édesanyáddal, de sajnos, van ilyen.

Én nem konkrétan a kérdésre válaszolok, mert mindenki maga éli az életét.

Én nagymama korú vagyok, bár unokám nincs. Nekem nagyon rosszul esne, ha a gyerekeim kizárnának az életükből, akár csak 1 hétre is. Igaz, sosem szólok bele abba, ahogy élnek, ha megkérdezik a véleményemet, elmondom, ha nem, akkor csendben maradok. De "belepusztulnék", ha megszabnák, hogy mikor láthatom az unokámat.