Miért kell kutakodni a pénztárcámba? Más szülő is ezt teszi? Jogosan zavar, vagy én fújom fel?
Anya és a tesóm eljöttek Pestre vidékről. Viszont a húgom rögtön rákattant a gardróbomra, hogy mégis honnan vannak ilyen cuccaim, egy vagyon lehet, ami abba a szobában van, stb. Utána meghívtam őket ebédelni, Anya ezután elkezdett kérdezősködni, hogy mégis miből telik ilyen dolgokra, erre az életszínvonalra az egyetem mellett.
Megjegyeztem, hogy nem kellene ennyire turkálni a pénztárcámba (kb. a 20. ilyen kérdésnél) és megsértődött, mert én felfújom ezt, nem akart ő kutakodni... Ó, dehogynem.
Más szülő is próbál ennyire belefolyni a külön élő egyetemista gyereke életébe?
A családod, aggódnak. Főleg, akkor ha teljesen elkerülöd a válaszadást.
Nem értem mi olyan nagy dolog abban, ha megmondod, hogy van ösztöndíjad, vagy itt és itt dolgozol suli mellett?
A nagy titkolózásból nekem is az jönne le, hogy nem ez a helyzet áll fent, hanem valami kényelmesebb módját választottad a pénzszerzésnek.
Igen, más (normális) szülő is aggódik.
Főleg, ha a "külön élő", de még egyáltalán nem önálló (!) gyermekéről van szó.
Én is megkérdezném, hogy mi a pálya, ha a még tanuló gyermekem olyan cuccokkal rendelkezne, amire az én általam adottból nem telne (és tudtommal nem is dolgozik).
Önálló vagyok, 250 km-re élnek tőlem, egyáltalán nem függök tőlük.
Ő nem csak megkérdezte, konkrétan olyan volt, mintha valami vallatáson lennék.
Önálló?
Nappali egyetem mellett annyit keresel, hogy futja az albérletre, kajára, ruhára, mindenre?
Szerintem ez a kérdezésáradat meg sem történt volna, ha te a húgod gardróbnézegetésekor közlöd, hogy honnan van rá pénzed.
Ha felkaptad a vizet ezektől a kérdésektől, akkor az még több okot ad az aggodalomra.
"Más szülő is próbál ennyire belefolyni a külön élő egyetemista gyereke életébe?"
Az enyém nem, de őszinte vagyok vele. Ha dolgozom, elmondom, mennyit kapok, ha ösztöndíjam van, arról is tud.
Több okból.
- Mert nem érzem úgy, hogy titkolnom kéne.
- Mert ő is büszke rám, hogy helytállok az életben, és a számomra szükséges dolgokat be tudom szerezni.
- Hogyha valamit veszek magamnak, ami drágább kategória, eszébe se jusson, hogy vajon honnan van pénzem és mit művelhetek.
- Ha szüksége van anyagi kisegítésre, tudja, hogy megteheti, hogy tőlem is segítséget kér.
Ez a "csak aggódnak" a legjobb kifogás. Miért kell mindjárt a legrosszabbat feltételezni?
Aki nem érti a helyzetet, azt javaslom, próbálja ki. Mert igenis baromi idegesítő, és kutakodó dolog, ha valaki folyton azt kérdezgeti, hogy miből vetted, mennyi volt, miért vetted, stb. Az ember pénztárcája magánügy. Anyumnak pl soha eszébe sem jutott volna kutakodni a pénztárcámban, pedig nem keresek rosszul, és nem is lenne miért kutakodni.
Egyik ismerősöm hasonló helyzetbe volt, mint te kérdező, ő úgy oldotta meg, hogy mindig visszakérdezett, ugyanezeket. Ők is megunták, és belátták, hogy milyen marha idegesítő. Persze nem azt mondom, hogy nem lehet megkérdezni, hogy miből, vagy mennyi volt, de nem mindig mindennél.
Nálunk azzal volt probléma, hogy mikor küldték a bankszámlakivonatomat, anyám a legnagyobb lelki nyugalommal feltépte a borítékot, és megnézte. Majd jöttek a kérdések: itt minek vettél ki egy 10-est, mire költöttél ennyit, mit kerestél ott, minek ennyiért vásárolni stb. Amíg ő adta a pénzt, addig sokat nem is tehettem ez ellen, közölte, hogy az ő pénze, tudni akarja, mire megy el.
Viszont 23 évesen, mikor utolsó éves voltam, már dolgoztam az egyetem mellett, és elég szép ösztöndíjam is volt, a kettőből együtt meg kijött egy átlagos fizetés, így eltartottam magam. Drága anyukámat ez nem zavarta, ugyanúgy nyitotta fel a borítékot és kérdezősködött. Na, az első ilyennél kiosztottam, közöltem vele, hogy ez már nem az ő pénze, hanem az enyém, én dolgoztam meg érte, és amíg nem tőle kérek hó végén, semmi köze hozzá, hogy mire költök. Nagyon megsértődött persze, de mivel igazam volt, beletörődött, soha többet nem merte kinyitni a borítékot. Mikor összeköltöztem a férjemmel, akkor is nagyon érdekelte, mennyi pénzünk van, csak nem mert rákérdezni, ezért folyamatosan olyan megjegyzéseket tett, hogy biztos csórók vagyunk, és ne vállaljunk gyereket, mert majd adhat ő pénzt az eltartására. Azt várta, hogy majd dühös leszek, és megmondom, mennyit keresünk. Ez nem történt meg, mert tudtam, hogy erre hajt, de leakadt a témáról, mikor egyszer gondban volt, és adtunk neki 100 ezret azzal, hogy nem kell visszaadni, valamint kiperkáltunk a segítsége nélkül egy esküvőt :D Még mindig nagyon érdekli, honnan van pénzünk, mert valamiért azt gondolja, hogy kb. minimálbért kapunk, de nem meri megkérdezni.
Amúgy jobban örülnék, ha nem kéne titkolni, de az a baj, hogyha tudja hogy mennyi az annyi, akkor elkezdi beosztani, kitalálja, hogy fölösleges baromságokra költünk, meg megmondja, hogy mennyit kellene félretenni, ezért jobb, ha inkább fogalma sincs.
N26
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!