Hogy jutottunk oda, hogy sokak szerint teljesen rendben van, ha egy nagyszülőt nem érdekel az unokája?

Szerintem gáz.

Én imádtam az egyik mamámnál lenni gyerekként. A másiknak érezhetően teher voltam, ott hamar meg is szakadt a kapcsolat.

Az én szüleim imádják az unokát, minden hétvégén eljönnek segíteni.

Férjem szülei mindig hangoztatták, hogy mennyire akarnak, aztán most jönnek max 3 havonta 30 percre. Mikor épp amúgyis erre van dolguk.... ha mi megyünk, akkor is 10 perc unokázás után már mást csinálnak.

Baromi rossz látni a férjemen, hogy nehezen éli meg, hogy ennyire leszarják. A férjem nevelésében abszolult résztvett a mamája, így még azt sem mondhatom, hogy bezzeg anyósom is egyedül nevelt. Minden betegségnél/szünetben/hétvégén a mamánál volt ő is.

Nálunk 4 unoka van, ebből kettő az én gyerekem. A nagyszülőknek van kedvenc unokája, vele sokat vannak, elfáradnak és nincs kedvük másnap újra játszani, inkább kipuhennék az előző napi játékot. Később megint a kedvenchez mennek, majd újra fáradtak. Ilyen körforgásban szépen kikopik a többi unoka és messenger képek formájában maradnak csak jelen. Meg a "de jó lenne elmenni, de hát, tudod..." meg "Palikának szüksége volt rám". Egy idő után az én gyerekeim nem is keresik a nagymamát, így a probléma megoldódik.

A másik gyakori, hogy szülőként mindent feláldoztak, a felnőtt gyerekük gyereke miatt nem akarja lemondani a körmös, kötő tanfolyam vagy nyugdíjas utazás időpontját.

Ahol pedig dolgozik a nagyszülő, ők simán csak eldőlni akarnak hétvégén gyerek kergetés, újabb nagy családi ebéd tálalása helyett.