Hogy jutottunk oda, hogy sokak szerint teljesen rendben van, ha egy nagyszülőt nem érdekel az unokája?

Az emberek kezdenek rájönni, hogy család nélkül is lehet jól élni.

Sokan eleve nem is akartak gyereket, csak besikerült, támogatáshoz kellett.

Te ilyen emberektől várod, hogy nagyszülősködjön?

Én az ilyen unokarajongó nagyszülőktől akadok ki, akik ki-be járnak a felnőtt gyerekeik életébe okoskodni.

35

"Ez egyáltalán nem igaz. Ez nem generációs, hanem társadalmi jelenség. Pont ugyanúgy jelen van az idősebb generációnál is, hogy önmagát helyezi előtérbe bárki mással szemben."

Nyilván jelen van, de jóval kisebb mértékben. Gondolj bele: a mai 60-as, 70-es korosztaly számára pl egyértelmű volt, hogy ápolják a szüleiket, amíg meg nem halnak. A mai huszonevesek ezt kb egyértelműen elutasitjak, mert a saját életüket fontosabbnak tartják -a szülők vállalták gy a reket, nem a gyerekek szülőt. (Nincs ezzel baj amúgy, egyértelmű, hogy a szulo ápolása nem kötelező)

"Normális családokban létezik az úgynevezett kommunikáció, előre egyeztetnek, szólnak és nem toppannak csak úgy be váratlanul."

Normalis családban élek, én szívesen fogadok bármikor bárkit. Ahogy már korábban írtam, én ötvenes vagyok, nekem soha nem kellett bejelentkeznem a nagyszüleimhez és nekik sem hozzánk. Kimondottan örült mindenki a váratlan látogatóknak. A bejelentkezes előnye nálam csupán annyi, hogy sütök valamit, ha tudom, hogy jön valaki, amúgy csak valami teasutemenyt kap.

"Beleszólási JOGA senkinek nincsen a másik életébe. "

Régen elmondhatta nyugodtan a véleményét kérdés nélkül is: erre gondoltam beleszolasi jogon. Ma már "ki nem xarja le, azt hiszi mindent tud, mert felnevelt x gyereket" a hozzá állás minden téren.

"Ez megint egy összetett és KÉTIRÁNYÚ társadalmi probléma, amit nem lehet azzal lekezelni, hogy a "köcsög gyerek" nem tartja a kapcsolatot."

Nem hát. Ma a szülő a "köcsög". Minden, de minden az ég világon a szülő hibája. Olvasgass itt egy kicsit: kb minden második kérdésben alkesz es/vagy munkanelkuli a szülő, a gyerek tartja el, sose szerették, sosem nevelték - vagy a másik veglet a mindent kontrollálni akaro szülő. Az igazság meg az, hogy kb felesben vannak a xar szuloknes q "köcsög" gyerekek.

De miért kötelező szeretni mindenkit csak azért, mert családtag?

Én sem szeretek mindenkit a családban és igenis megtehetem, hogy nem tartom vele a kapcsolatot. Ettől a "mégiscsak az apád" jellegű felfogástól a falnak megyek.

Mondjuk a legtöbb nagyszülő 60 évesen még aktívan dolgozik - legalább 4-5 éven át -, és esetleg hétvégén PIHENNI akar a napi nyolcórás meló és háztartás után, nem pedig "elvárás-szinten" menni unokázni.

A legtöbb helyen az ELVÁRÁS a probléma: a csaj szül egy gyereket, aztán már azt várja, ugrálja körbe őket mindenki - és megsértődik, hogyha a másik ember a saját életét szeretné élni, nem az ő gyereke körül ugrálni.

Régen, amikor a "nagyi" már rég nem dolgozott, persze, hogy más volt a helyzet.

Az én nagynéném 64 éves, és este hétre ér haza a melóból majd' minden nap, nem, nincs kedve hétvégén unokázni. Nem azért, mert bunkó, hanem mert fáradt.

De itt nem a gyerekvigyázásról van szó.

Hanem, hogy pl.2 havonta egyszer felkerekedik a család, elmegy látogatoba a nagyszülőkhöz és van akinek már ez is sok. Még úgy sem tetszik nekik, hogy viszel mindent magatokkal, nehogy egy fillérbe is kerüljön.

Oké a család fogalma ma már más ezek szerint. De ezek szerint nem csak nekem fura, hogy a pincsi kutya hamarabb lesz családtag, mint az unoka akinek az arcára sem kiváncsiak max évi 1x kötelezően karácsonykor.

De persze, biztos ez a normális máshol. Nálunk sosem lesz az! Kicsit kiüresedtek az emberi kapcsolatok. A halálos ágyán már sok ember bánja, hogy nem tartotta a kapcsolatot a szeretteivel- voltam olyan helyzetbe, hogy az elfekvőben látogattuk a nagyit. Ő is bánta, hogy keveset voltunk együtt.