Hogy jutottunk oda, hogy sokak szerint teljesen rendben van, ha egy nagyszülőt nem érdekel az unokája?

Először is a szeretet nem megy parancsszora. Attól, hogy a gyerekem gyereke, nem biztos hogy szeretni fogom. ( Nálunk még nincs unoka, kilátásban sem) A szeretet vagy van, vagy nem. Az anyósát se szereti mindenki, pedig az a párja anyja.

Emellett a nagyszülő nem 20 éves, egy csecsemővel pl nem sokmindent tud, mer vagy akar kezdeni. Sokszor dolgozik még, fáradt, ideges q saját élete, megélhetése miatt.

Totál megértem a nagyszülőket. Egész életük arra ment el (és itt delvedd számításba, hogy ők korábban kezdték a családalapítást), hogy vagy a gyerekeiket vagy az idősebb/egyébb rokonukat pátyolgatják, esetleg mindezt párhuzamosan és meló mellett. Úgy, hogy lefogadom régen se voltak kevesebben azok, akik szívük szerint nem akartak gyereket, de társadalmi nyomás volt, hogy "má pedig köll, mert vénlány lesző".

És a generációs szakadékról ne is beszéljünk.

12

Az a generáció, aki most gyereket vállal eleve tavolsagtarto, önmagát előtérbe helyező személyiseg. Náluk előre be kell jelentkezni látogatóba, náluk a szülőnek semmibe nincs beleszolasi joga, már ha egyáltalán tartja velük a kapcsolatot

"Náluk előre be kell jelentkezni látogatóba"

Már ne haragudj, de egy gondolkodó, intelligens nagyszülő nem állít be szó nélkül, hanem előre szól, hogy érkezni fog. Nem csak nagyszülő, hanem bárki. Nálunk a családban egyáltalán nem szokás szó nélkül odaállítani valahova, mert tiszteljük annyira a másikat, hogy felkészítjük őt az érkezésünkre. Már csak azért is, mert sosem tudhatjuk, hogy egyáltalán otthon van-e?

16

Mondom, a mostani gyereket vállaló korosztalyra jellemző ez. Ötvenes vagyok, az én nagyanyamnak nem kellett soha bejelentkeznie, ahogy nekünk se hozzá.

Én nem vagyok nagyszülő, csak nagynéni, de leírom az én verziómat, hátha egy picit más szemszögből is látod a dolgokat.

Amikor az unokaöcséméknél megszületett a (nem tervezett) gyerek, akkor a nővérem elkezdett úgy viselkedni az unokájával, mintha a saját gyereke lenne. Ezt lelkifurdalásból tette, mert annak idején nem foglalkozott a saját fiával kellőképpen. Az unokájával viszont ezt már olyan mértékben eltúlozza, hogy teljesen belemászik az életükbe, mindenbe beleszól, dirigál, irányít. Amióta megszületett a gyerek, nem lehet úgy egy családi összejövetelt megtartani, hogy ne a gyerek legyen a középpontban. Minden pillanatban rá kell figyelni, vele kell foglalkozni, egy mondatot nem lehet egyik rokonnal sem váltani, mert a szemünket le sem vehetjük a gyerekről. Én nem ez a típus vagyok. Aranyos, cuki, de sosem voltam az a típus, aki ámulatba esik egy gyerektől. Ráadásul mivel a gyerek folyamatosan körbe van ugrálva, egy elkényeztetett kis zsarnok lett belőle. Én már ott tartok, hogy ha tudom, hogy ők is jönnek, nem szívesen megyek a családi összejövetelre. És nem csak én vagyok így vele.

Nem tudom kérdező, hogy nálatok mi a helyzet, de lehet, hogy te vársz túl sokat tőlük és nyilván neked most a gyereked a legfontosabb, de a nagyszülők lehet, hogy nem ennyire elfogultak vele szemben. Ettől még szerethetik.