Hogy jutottunk oda, hogy sokak szerint teljesen rendben van, ha egy nagyszülőt nem érdekel az unokája?

"Én nem értem ebben a logikát, normális ember nyilván szereti a saját gyerekét, és akkor örülni fog a gyereke gyerekének is."

Ez távolról sem biztos, hogy így van kérdező!

Ezer és egy oka lehet annak, hogy valaki nagyszülőként miért viselkedik, úgy ahogy....

nem is biztos, hogy az unokáról szól a dolog...

Lehet, hogy hogy szülőként ellenezte a gyereke házasságát, és amikor mégis létrejön a házasság és gyerek is lesz a házasságból, akkor úgy áll bosszút a nagyszülő, hogy nem foglalkozik az unokával, mert a saját - szülői - kudarcát látja az unokában....

és ez csak egy a sok verzió közül...

Ne keress mindenben logikát!

A szülői bosszú pl. egyáltalán nem a logikáról szól.

Gondolom az én előző kérdésem ihlette ezt a kérdést. Én teljesen elhűlve olvastam a kommenteket, miszerint tök rendben van a dolog. (A "dolog" pedig a következő: Hónapokig rá se néznek a nagyszülők az unokára. Holott évekig ment a "mikor jön már az unokám?" A szülő elviszi az unokát (még nincs egy éves) a nagyszülőkhöz (megbeszéltek szerint, ők hívtak), a nagyszülők inkább kimennek kertészkedni órákra. És a kommentelők nagy többsége szerint ez tök rendben van. Édesanyám nyugdíjas, édesapámnak 1-2 éve még hátra van. Piacozni ide oda mennek 100km-re, de az unoka, aki 50km-re van, nem fér bele. A másik nagyszülő se jön. De ha oda elmegyünk, szívesen vagyunk látva és törődnek az unokával addig még ott vagyunk.

Nem tukmálni akartam. Sőt, egyszer sem segítettek a sem a terhességem alatt sem utána. Szóval tudom, hogy segítségre nem számíthatok onnan. Csak azt hittem, hogy legalább egy kicsit is kíváncsiak az unokájukra. Apámon azért akadtam ki, mert neki a lányom az egyetlen egy unokája. Anyámnak dédunokái vannak, de a megromlott viszony miatt velük sem foglalkozik.)

Kommentek:

-rá akarom tukmálni a nagyszülőkre a gyereket, hogy neveljék ők

-miért nem mentünk időben

-minek vállaltam gyereket

-tök oké még ők csinálják a napi rutint mi meg ott elvagyunk magunknak.

Az emberek nagy része rettentő önző és magának való.

Az én nagymamám egész nyarakat gardírozott minket a húgommal, nála töltöttük a komplett szüneteket. Neki ez nem teher volt, hanem öröm.

Anyukám is imádta az unokáit, egy darabig nála is laktunk. Más úgy nyilván, hogy a mindennapjai részei a gyerekek, nem látogatóba mennek, de így is sokkal-sokkal több figyelmet kaptak/kaptunk, mint ti, amikor elmentetek hozzájuk.

Nem tudom én sem elképzelni, hogy egy normális családban a nagyszülők ne legyenek kíváncsiak az unokára- minden kötelezettség nélkül.

Nem kell rájuk vigyázni stb, de hogy néha az unokát ne látogassa meg valaki az fura nekem. Ilyenkor gáz a szöveg, hogy nem nekik szülted, mert nyilván- csak szimplán rossz érzés, hogy a szüleid, vagy anyósod/apösod nem kíváncsi a gyerekre.

Mi is hasonló helyzetben vagyunk. Nem hogy annyit sem kértünk soha, hogy vigyázzanak a gyerekekre- de már annyit sem kérünk, hogy Karácsonykor jöjjünk össze. Nálunk a Covid lockdown okozta ezt az eltávolodást- pontosabban ott kezdődött. A kisebbik gyerek meg sem ismeri őket sajnos. A kifogások a dolgozni "kell", nem érünk rá bulizni sajnos szövegek. Igen, ünnepekkor (vállalkozók- nem mentők, orvosok stb. és otthonról dolgoznak).

Nem lehet vezényszóra imádni az unokát. Csak azért, mert valaki nagymama-nagypapa lett, egyáltalán nem biztos, hogy vágyott is erre. Nyilván sokan igen, de mindig van kivétel.

A másik meg, amit én látok: sokan úgy vannak ezzel, hogy ELVÁRJÁK, hogy mindenki imádja a gyereküket, és ha 2 percig nem a ded körül forog a világ, akkor már megy a sértődés meg a fenyegetőzés, hogy akkor el is tiltják majd a gyereket a nagyszülőktől, aztán megnézhetik magukat.

Nem tudom eldönteni, hogy kinek van igaza, mert ez nem egy olyan kérdés, amiben általánosítani lehet. Saját apámra gondolok ilyenkor, aki egyszerűen nem tudott mit kezdeni a 3-4 év alatti gyerekekkel. Imádta az unokát, amikor megszületett és csecsemő volt még. Remegett érte, bármit megtett volna érte - de nem tudott mit kezdeni egy ennyire kicsi gyerekkel. Amikor már nagyobbacska lett az unoka és ment ki vele az udvarra cseresznyét szedni és hasonlókat csinálni, akkor már elválaszthatatlanok voltak.

Szóval szerintem meg kell vizsgálni a másik oldalt is, mert sokan rákiabálják a nagyszülőkre, hogy nem érdekli őket az unokat, csak azért, mert nem úgy ugrálnak, ahogy az újdonsült anyuka/apuka elvárja.