Jogos a sértődés, mert nem veszünk részt családi éttermes szülinapon gyerekkel/babával?

Nos van olyan család, ahol ez megoldható. De nem a gyereken, és nem is a szülőn múlik, hanem a nagyszülőkön.

Ismerek olyan családot, ahol ennél hosszabb programot sikerült ilyesmi korú gyerekekkel kivizelezni. De úgy, hogy négy felnőtt állt helyt!: A két szülő és a két nagyszülő, forgóban.

A kérdező szülei nyilván nem ilyenek, mert akkor kalkulálna velük.

Amit egyedül bír, azt ő tudja. Dönthesse hát el, hogy nem szakad meg egy lehetetlen küldetében, és két puszival letudja, vagy esetleg máskor elmegy egy doboz sütivel külön köszöntésre a dédihez.

Vicc, hogy más kérdéseknél, ha pl. a kérdező nem hajlandó leugrani egy kiló kenyérért az anyjának, akkor tízből kilencen írják, hogy "hát, persze, nem kötelezhet rá, annyit teszel, amennyit akarsz, ő akar kenyeret, akkor vegyen magának".

Itt meg egy rakás ember nem érti, miért nem tesz a Kérdező áldozatot egy olyan esetben, ahol tök jogosak a kifogásai, nem döntheti el, mit tart jónak a gyereke számára (mert hát ugye itt a válaszolók többsége szerint minden gyerek egyforma, csak a szülő ronthatja el őket), sőt, még ő a "sz*ranya".

Elismerésem, amiért ennyire jól felismered mindkét gyerkőcödnél az okokat arra, hogy miért nem lenne jó étterembe menni velük! És azt is tisztelem, hogy a többi vendég érdekét is nézed, ez nagyon pozitív. Azt aláírom, hogy a 3 évesnek lassan ideje lesz megtanulnia, hogy nem minden van úgy, ahogy ő elgondolja, és azt is, hogy nem egészséges, ha a fél éves csak nálad van jól el, de én is hasonlóan lennék, nem szívesen hagynám másra őket, mert végig az járna a fejemben, hogy hogy vannak.

Oké, hogy nem esik jól a nagyszülőnek, de ha meg elmentek és műsoroznak a gyerkőcök, utána meg az lesz a baj. Annyit tudok esetleg tenni, hogy beugrotok, egy fél órára csak max, annyit még lehet elbír a 3 éves is.

Azért az, hogy időzítsék úgy az alvást nem minden babánál egyszerű. A fiamnál pl baromira nem jött be, hogy "jajj kicsit korábban/később fektetem és akkor eltoljuk", mert utána napokig szívtunk, annyira bezavarta. Hiába terveztem volna át a napját, visítás és szívás lett volna. De bárhol elaludt, babakocsiban, nagyinál, akárhol. A lányom meg nem tudott más helyen aludni. Vagyis de, konkrétan álomba üvöltötte magát, ha nem a szobájában volt altatva (nem aludt sem babakocsiban, sem sehol máshol), akkor lenyomott egy hatalmas sírást amig ki nem fáradt és szinte beájult, na ő biztos hiányzott volna egy étterembe picinek, ha álmos.

2-3 év közt meg ki kicsit, ki nagyon de dackorszakos. Na meg van amelyik annyira zizgős, hogy nem tud sokáig egy helyben lenni. Szintén saját példák, a fiam tök jól elvolt pár ceruzával meg kisautóval ilyen idősen is. Na a lány az nem! Ő 2 percet nem ült meg, ha nagyon unta a helyzetet olyan hisztit levágott, mint az ördögűzőben, mert pl nem engedtem futkosni a boltban. Már 10 és 6 évesek. Mindketten étterem kompatibilisek, sőt az iskolában is dícsérik őket, hogy milyen jól nevelt, fegyelmezett gyerekek (látták volna a lányt 2 évesen, akkor nem ezt mondták volna). A fiú még mindig kis könyvmoly típus, óráikig olvas, elvan egy doboz legóval vagy 2 ceruzával meg egy papírral. A lány meg simán végigüli a 45 percet, de mellé sportol (táncol, gimnasztikára jár ... Igen, mindkettőre suli mellett, mert annyi energiája van, hogy valahol lekell vezetnie)