Miért vannak rám kiakadva, ha nem szeretnék rendszeresen a nagyszüleimhez elmenni?
Kb. minden hétvégén megyünk a nagyszüleimhez falura, egy 3 órára enni meg beszélgetni. Ez már kisgyerekkorom óta így van, sőt akkor még 1 hétnél sűrűbben is jártunk le busszal. Rendben szeretem a nagyszüleimet, de ez már nagyon sokszor volt, hogy elmentünk hozzájuk. Az utóbbi időben nem szeretnék már minden hétvégén elmenni. Itthon is maradnék, de erre meg az az anyám és főleg a nővérem reakciója, hogy:"de hát miért nem megyek el? Jöjjek el, ez milyen dolog, hogy nem akarsz, nem érdekelnek ők téged?" Én meg mondom, hogy de csak most nem szeretnék. Aztán mindig unszolnak, hogy jöjjek már. Aztán ha nem megyek el és itthon maradok akkor meg vannak sértődve, hogy biztos azért mert nem is érdekelnek a nagyszülők. A testvérem az most nagyon kifakadt, azt mondta rám, hogy:"Most nagyot csalódtam benned! Szégyelld magad, hogy ennyire le se sz*rod a családodat!" Szabályosan mérges rám, és szid érte, hogy nem jövök el. Most én nem értem, hogy miért kell ilyen hangnemben beszélni akkor, ha pusztán más kedvem van. Különben eddig rengeteget voltam náluk, minden családi ünnepen jelen voltam náluk(Karácsony, húsvét, szülinapozások, névnapozások stb.) Mindig oda megyünk ünnepelni. Mondhatnám, hogy jöjjenek hozzánk a nagyszülők csak az van, hogy már idősek és ezért nem fogom ezt mondani. Mindig ez van, hogy húzzák a szájukat anyámék ha nem jövök. Illetve azt is mondják, ha nem jössz el most, akkor a következő busszal menjek ki utánuk. Ha meg nem megyek el akkor meg vannak sértve ők is a nagyszülők is szomorúak, és nem akarnak adni ebédet, ha hazajöttek az anyámék. Értsék meg, hogy már meguntam ennyi év után, és nincs kedvem, mert ugyanaz történik amíg ott vagyunk. Már nem vagyok gyereke sem. Meg milyen érdekes, hogy van egy unokatesóm aki nem jár minden hétvégén el hozzájuk, csak családi ünnepekkor látom, és őt nem késztetik a szüleik arra, hogy: "de hát neked is el kell jönnöd." Persze neki nem csinálják ezt a drámát, neki nem kötelező eljönni, ha nem szeretne. Én pedig mindig le vagyok érte szidva. Most ez miért kell csinálni velem? Nekem meg ez nem esik jól. Én pedig azért lehetek megsértve mert ilyen kijelentéseket hánynak a szememre rólam, hogy: lusta, önző, nem érdekli senki. A nővérem és az anyám nagyon utálják, ha nem akarok jönni. Zavar az egész mindig amikor jön a hétvége akkor rosszul érzem magam, hogy megint végig kell játszani ezt a vitatkozást.
Más családoknál, hogy van ez a szokás?
Másoknál is ilyen rendszeresen járnak el vagy ez egyedi nekem?
És legfőbbképpen, más családoknál ha valaki nem jön el egy alkalommal akkor leszidják, és megsértődnek rajta?
Meg nekem van igazam a dologban vagy nekik?
Nálunk is ez volt anno. Mondjuk én szerettem a nagyszüleimet, úgy szerettem velük lenni és nem éltem meg se kényszerként, se katasztrófaként, hogy mentünk. Felnőttként meg mondani se kellett, mentem anélkül is. Sőt, később a gyerekemet is vittem, így enki vannak emlékei a dédszüleiről. Az unokatestvéremnek csak kisgyerek korából vannak, az ő gyerekeinek pedig nincsenek, mert sosem látogatták őket.... Ez csak azért lényeges, mert amikor a nagyszüleink elhunytak, mindannyian gyászba borították a facebookot, így hiányoztok meg úgy szerettelek benneteket dumákkal...
Ne menj, ha nem akarsz, felnőtt vagy.
Most jót mosolygok 10:06-os válaszoló válaszán, mert minket gyerekkoromban SOHA nem engedtek a vendégekkel lenni... kb. középiskolás koromig még egy asztalnál sem ehettünk. Ők az étkezőben ettek, nekünk benn volt terítve a gyerekszobában. Mikor megjöttek a vendégek, bementünk a nappaliba köszönni, aztán elküldtek minket a gyerekszobába, ha volt vendég gyerek is, akkor vele/velük együtt.
Én gyerekként ANNYIRA gyűlöltem ezt, úgy szerettem volna kicsit maradni a "nagyokkal", meg főleg velük enni. De nem szabadott.
Ebből is látszik, hogy nemcsak minden ember, de minden gyerek is más...
Kérdező, ha nincs kedved ilyen gyakran a nagyszülőkhöz menni, akkor menj pl. kéthetente, és magyarázd el, hogy neked más programjaid is vannak hétvégén. Helyette próbáld hét közben gyakrabban felhívni őket, de lehet, hogy még így is szomorúak lesznek. Én hetente 2x megyek anyámhoz, főzök, vásárolok neki, de MINDEN alkalommal elmondja, hogy menyire szomorú, hogy az öcsémék milyen régen voltak (tény, hogy idén eddig 3x voltak anyánknál...)
20 évesen megmondod, hogy nem akarsz minden hétvégén menni, és kész. A többiek meg mondjanak, amit akarnak.
Szép dolog a családi összetartást, szeretni kell őket persze, meg segíteni, de hogy SEMMI mást ne lehessen csinálni az életeddel, csak odamászkálni állandóan... na, az sem normális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!