Miért vannak rám kiakadva, ha nem szeretnék rendszeresen a nagyszüleimhez elmenni?
Kb. minden hétvégén megyünk a nagyszüleimhez falura, egy 3 órára enni meg beszélgetni. Ez már kisgyerekkorom óta így van, sőt akkor még 1 hétnél sűrűbben is jártunk le busszal. Rendben szeretem a nagyszüleimet, de ez már nagyon sokszor volt, hogy elmentünk hozzájuk. Az utóbbi időben nem szeretnék már minden hétvégén elmenni. Itthon is maradnék, de erre meg az az anyám és főleg a nővérem reakciója, hogy:"de hát miért nem megyek el? Jöjjek el, ez milyen dolog, hogy nem akarsz, nem érdekelnek ők téged?" Én meg mondom, hogy de csak most nem szeretnék. Aztán mindig unszolnak, hogy jöjjek már. Aztán ha nem megyek el és itthon maradok akkor meg vannak sértődve, hogy biztos azért mert nem is érdekelnek a nagyszülők. A testvérem az most nagyon kifakadt, azt mondta rám, hogy:"Most nagyot csalódtam benned! Szégyelld magad, hogy ennyire le se sz*rod a családodat!" Szabályosan mérges rám, és szid érte, hogy nem jövök el. Most én nem értem, hogy miért kell ilyen hangnemben beszélni akkor, ha pusztán más kedvem van. Különben eddig rengeteget voltam náluk, minden családi ünnepen jelen voltam náluk(Karácsony, húsvét, szülinapozások, névnapozások stb.) Mindig oda megyünk ünnepelni. Mondhatnám, hogy jöjjenek hozzánk a nagyszülők csak az van, hogy már idősek és ezért nem fogom ezt mondani. Mindig ez van, hogy húzzák a szájukat anyámék ha nem jövök. Illetve azt is mondják, ha nem jössz el most, akkor a következő busszal menjek ki utánuk. Ha meg nem megyek el akkor meg vannak sértve ők is a nagyszülők is szomorúak, és nem akarnak adni ebédet, ha hazajöttek az anyámék. Értsék meg, hogy már meguntam ennyi év után, és nincs kedvem, mert ugyanaz történik amíg ott vagyunk. Már nem vagyok gyereke sem. Meg milyen érdekes, hogy van egy unokatesóm aki nem jár minden hétvégén el hozzájuk, csak családi ünnepekkor látom, és őt nem késztetik a szüleik arra, hogy: "de hát neked is el kell jönnöd." Persze neki nem csinálják ezt a drámát, neki nem kötelező eljönni, ha nem szeretne. Én pedig mindig le vagyok érte szidva. Most ez miért kell csinálni velem? Nekem meg ez nem esik jól. Én pedig azért lehetek megsértve mert ilyen kijelentéseket hánynak a szememre rólam, hogy: lusta, önző, nem érdekli senki. A nővérem és az anyám nagyon utálják, ha nem akarok jönni. Zavar az egész mindig amikor jön a hétvége akkor rosszul érzem magam, hogy megint végig kell játszani ezt a vitatkozást.
Más családoknál, hogy van ez a szokás?
Másoknál is ilyen rendszeresen járnak el vagy ez egyedi nekem?
És legfőbbképpen, más családoknál ha valaki nem jön el egy alkalommal akkor leszidják, és megsértődnek rajta?
Meg nekem van igazam a dologban vagy nekik?
20??? Ez most komoly?? Ennyi idősen már a saját életemet éltem, sportoltam, sporttáborba jártam, komoly kapcsolatom volt. Te meg mész minden hétvégén mamiékhoz és nem mersz nemet mondani? Azt hittem, hogy 13-15 éves vagy.
Ha megsértődnek akkor mi van? Túléled. Éld már az életed basszus.
kinek a szülei ezek a nagyszülők? anyai? apai?
a másik szülő mit szól ehhez, hogy minden hétvégén az anyós-após meglátogatása a program?
a nővéred hány éves? neki nincs párkapcsolata?
Nem olvastam a korábbi válaszokat.
Nálunk is gyakoriak voltak a rokonlátogatások, én majdnem mindig mentem.
Az apai nagyszüleimet nagyon szerettem. És lehet mondani, hogy "unalmas ez a "ha majd már nem leszek" szöveg", de utólag most is lelkiismeretfurdalásom van, amikor mehettem volna, de "nincs kedvem" alapon nem mentem. Pedig nem szóltak érte, sem az apám, sem a nagyszüleim, és nem is volt gyakori. Mert igen, a nagyszülőknek nagy dolog, ha ott vagy, akkor is, ha neked nem az, és örömöt szerezni nekik, akár egy kis önfeláldozás árán is, szerintem nagyon szép és jó dolog. (Más, ha cs*sztetnek, már nem azért, hogy mész vagy nem, hanem az életviteled miatt vagy ha nem jó a kapcsolat.)
Az anyai nagyszüleimet nem szerettem, csak az anyám kedvéért jártam el és voltam kedves velük (nem mindig sikerült...). Ők is meghaltak már. Utólag örülök, hogy a rokonszenv hiánya ellenére is törődtem velük, valahogy így tiszta a lelkiismeretem. Végülis erről (is) szól a család.
Én azt mondom, ha piszkálnak, amíg ott vagy, beleszólnak a dolgaidba stb., akkor ne menj, ha viszont szereted őket és alapvetően jó a kapcsolat, akkor vegyél erőt magadon akkor is, ha épp úgy indulsz neki, hogy nincs kedved.
(Más az, ha időnként programod van, ez nem arról szól, hogy MINDIG ott kell lenni, de ha tudsz, menj!)
20 3vesen minden hétvégén? Na hagyjuk már. Azért megkérdezném a mamáékat, h ő 20 évesen a nagyszülőknél ficegett minden hétvégén vagy a gyerekét ringatta? Meg nem volt jobb dolga?
Anyósomék nagyon családközpontúak, de még náluk sincs ilyen, hát mindenkinek van dolga, kert, ház körüli dolgok, stb...
Nem jogos, h emiatt piszkálnak...
"unalmas ez a "ha majd már nem leszek" szöveg", de utólag most is lelkiismeretfurdalásom van, amikor mehettem volna, de "nincs kedvem" alapon nem mentem."
Egyszer mindenki meghal. Ebbe bele kell törődni. Nem fogom a szabadidőmet feláldozni csak azért, hogy másnak jó legyen az élete. A lelkiismeretem sem lesz tisztább tőle. Én már felnőtt nő vagyok, saját élettel. Ha a szüleim 100 éves korukig élnek, akkor még 60 évig latogtahtanam őket minden egyes (vagy masodik) hétvégén. Na az ki van csukva. Nekem is van életem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!