Jogos a sértődés, mert nem veszünk részt családi éttermes szülinapon gyerekkel/babával?

40-as, te ostoba vagy.

Egy 3 éves vagy az alatti gyerek nem is lehet rossz. Ezt csak a magadfajták aggatják rá.

Kisgyereket nyilván sose láttál még közelről.

Átlag gyerek majd mondjuk 7 évesen már igen. 3 évesen még nem. Pláne nem órákon keresztül.

A kicsi meg még magatehetetlen - ő is kussoljon szerinted mert már képes?

Nem visítva rohangálás a baj, hanem hogy nincs el egy pici gyerek órákig egy felnőtt rendezvényen. Nyüglődik, szenved, bsztatja a szülőjét, fáradt, unja menjünk már.

Ez nem ilyen kisgyerekeknek való.

Írta a kérdező, hogy most töltötte a hármat. Nekem úgy jött le, hogy még nem óvodás.

Amúgy rossz hír az itt ekézőknek, hogy felnőtt ember létülre ők sem tanultak meg viselkedni. Nem az volt a kérdés, hogy ki szerint neveletlen a kérdező gyereke. Tehát egy jól nevelt ember ezt nem is feszegeti.

Teljesen igazad van… Én, sokat dolgoztam étteremben… Nyilván, a nagyszülők, nagyon szeretnének egy családi összejövetelt, és, nyilván, azt szeretnék, hogy, a család együtt legyen, és, jól érezze magát..l

Nekem, az egyik legkellemetlenebb emlékem, amikor, egy pár hónapos gyerek, miután folyamatosan sírt, és ordított, leesett a székről, és, a fejével érte a padlót… Koppant… Szerintem, meg lehet érteni, és értetni egy családdal, hogy, valaki, nem szeretné kitenni magát, kellemetlen, fölösleges hercehurcának…

Én, a helyedben, sütnék valami finom sütit, és, egy másik alkalommal elhívnám a családot, megint ünnepelni… Úgyis, jön az advent, karácsony, szerintem, ez ilyenkor belefér… Dehát, ahány ház, annyi szokás…

Nem, teljesen megérteném. Még a sima családi ebédmeghívásokat is rettentően utáltam a korai az időkben, mert a gyerekek nem tudom hány hónapos korukig rákezdték az ordítást, sétálni kellett velük, utána ficánkoltak az ölemben, utána meg indultak botladozni, és utánuk kellett szaladni. Fél perceket ha ültem, az evés nem volt evésnek nevezhető. Köszönöm, de cseszelődni otthon is tudok velük, az sokkal kevésbé kényelmetlen és idegesítő, és majd eszem, ha épp nyugton vannak vagy alszanak. Ez a kínszenvedés, amiben több kalóriát égetek mint amennyit beviszek, nem hiányzik, púp a hátamon.

2-3 évesen meg igen, jön az, hogy ülhetsz, családi környezetben már elvagytok, de idegen helyen, ahol "illendően" kell viselkedni, folyamatosan utasítgatni kell a gyereket, hogy ne csináld azt, ne tedd oda, nem, most nem mehetsz oda, nem nézheted meg. Mert az átlag gyerek szétnézne meg játszana.

Egyszer voltunk étteremben, mikor a nagy már 4 éves volt, el voltunk ájulva, hogy íme, vele már lehet éttermezni, tök ügyes. A párhónapos kicsit viszont egy nagyon kedves pincérnő tologatta nekem a teraszon, miután látta, hogy folyton felugrálok az asztal mellől az asztal mellől, mert a baba rákezdi az egyre erősödő figyelmeztető nyekergést. Csak neki köszönhetem, hogy nem lett az az étkezés is egy pocsék, idegesítő élmény. Jattoltunk is rendesen.

Hallottál már a passzív agresszióról, 40-es? Olvasd el a kommentedet. Na az pont ilyen.

Kérdező, mért magyarázkodsz? Nem tartozol nekünk magyarázattal. A nagyanyádnak is csak egy rövid sajnálkozó indoklással, de nem magyarázkodással. Hoztál egy megalapozott döntést. Jogod van hozzá. Felnőtt vagy.

Jó okos nagyszülők, meg rokonok...

És ez a korosztály veri magát, hogy ők mindent tudnak mert felnevelték a gyerekeiket.

Közben meg fogalmuk sincs, hogyan működik egy dackorszakos és egy csecsemő.

Mivel ilyen idióták, hogy még téged bunkóznak, mondj igent, aztán kamuzz be valami betegséget a gyerekeknél és maradjatok nyugiba otthon.