Nagymamám haragszik rám, mert nem veszem magamhoz. Mi lenne a jó megoldás?
Nagymamám sokáig a nagynénémmel élt, de év elején sajnos elvesztettük. Nagymamám azóta folyton panaszkodik, hogy magányos. A szomszédban több barátnője lakik, akik átjárnak időnként, de nyilván nem teszi ki az egész napot. Ő nem megy senkihez, mert ő ugyan nem szomszédol.
Mondta, hogy a férjemmel és a két kisfiammal költözzünk hozzá. Mi Budapesten élünk, itt is dolgozunk, ő egy szabolcsi kisvárosban, ahol nincs olyan munka, amit végezni tudnánk. Úgyhogy haragszik, amiért a férjem nem valami kubikos, aki bárhol dolgozhat. Egyébként el sem férnénk nála, mert egy 1,5 szobás háza van.
Panaszkodott, hogy nem bírja már a házimunkát. Rendeljük neki az ebédet, de nem szereti. Mint kiderült, a szomszéd kutyája eszi meg. Felajánlottuk, hogy fizetünk az egyik szomszédasszonynak, hogy takarítson nála, de neki ne mászkáljon senki a házban. Már fizetünk a szomszédnak, hogy kivigye-bevigye a kukát. A favágásért is, de mindenért nem győzünk fizetni.
Többször célzott rá, hogy ő nálunk szeretne lakni. Mi egy 1+2 félszobás albérletben lakunk. Bútorozott, sok fölösleges bútorral. Alig férünk mi is. A tulaj sem enged több lakót. A férjemmel pedig nem jön ki nagymamám, mindenbe beleköt, amot a férjem csinál és próbál ellene uszítani. Az ünnepekre felhoztuk magunkhoz. Szenvedés volt mindenkinek. Ha kérdeztem mit főzzek: neki mindegy. Mikor megfőztem: ő nem szereti azt. Nem is szereti a főztöm. A gyerekek hangosak. Nem akkor kéne őket altatni, amikor szoktam. Miért költünk erre, meg arra.
A higiénai is problémás. A wc-t nem húzza le, kezet nem mos. Mi a cipőt levesszük a bejáratnál, ő képes fél órát mászkálni a szőnyegen sáros cipőben. Ha szóltunk érte, húzta az orrát.
És folyton célozgat, hogy neki elég egy sarok, de őt öregkorára senki nem fogadja be, neki a világon senkije sincs.
Ne törődj vele, haragudjon csak. Nyilvánvalóan nonszensz ötlet lenne magatokhoz venni; csak mindenki élete tönkremenne - az övé is és a tietek is.
Elmondásod alapján a demencia jelei fedezhetőek fel rajta, ezért elgondolkodhatnátok esetleg egy otthonon.
Fogadj meg egy tanácsot. Apám 86 éves, a demencia jelei már felfedezhetők nála. Nem tudom kirakni a saját lakásomból, mert haszonélvezeti van rajta. Otthonba nem megy mert ott nem tud tütükézni. Felvételizni fogok egy új egyetemre Bp-re, mert nem bírom tovább az öngyilkosság kerülget tőle.
A saját lakásomból kell menekülnöm. Ne kövesd el ezt a hibát hogy magatokhoz veszítek, vége lenne az életeteknek. Tudom magamról... 20-as voltam.
Nálunk a szüleim magukhoz vették a nagymamámat és nagyon nehéz időszak volt, pedig mamám a legtöbb dolgot maga megcsinált, sőt segített is a ház körüli dolgokban.
Viszont mi teljesen máshogy éltük az életünket, mi városban éltünk pörgős életet, míg ő faluban élt egész életében ami teljesen más világ volt és nagyon nagyon sok vitánk volt vele. Később, amikor pedig már a demenciája is rosszabbodott akkor pedig nagyon nagy teher lett anyukám részére.
Szóval én még akkor is ódzkodnék a befogadástól, hogyha jóban vagyok az illetővel, mert óriási teher, ráadásul az illető veled lesz 10-15 évig és rányomja a kapcsolatotokra a bélyeget.
Megoldás nehéz, de szerintem le kell ülni és meg kell beszélni vele a dolgot, aztán vagy sikerül vagy nem. Én valami hasonlót mondanék: 4 fős családunk van megvan a magunk élete egy másik városban. Nekünk jelenleg a legfontosabb dolgunk hogy a gyerekeinket felneveljük. Megteszünk mindent amit lehet érted de nem fogjuk feladni az életünket azért hogy gondoskodjunk rólad, különösen úgy, hogy bármi amit eddig megtettünk érted az neked sohasem volt jó, akár ételről akár takarításról vagy életmódról volt szó.
A legfőbb probléma az, hogy HAGYOD magad. Hagyod, hogy sértegessen, hagyod, hogy meglopjon (a kaja kidobás egyszerűen lopás), hagyod, hogy ugráltasson.
Nos, ezzel kellene először kezdened valamit, NE HAGYD, hogy mindezt megtegye veled. Egy életed van, elsősorban magadért, és a szűk családodért vagy felelős, aki a férjed és a két gyermeked. Nem áldozhatod fel magad egy zsémbes, házsártos öregasszonyért, akivel csak a vér köt össze, ő nem tett érted semmit. (?) Te mindent megtettél, neki nem kellett a segítségből, sőt, még vergődik is. Többet nem tudsz tenni. Pont.
Szerintem a lehetőségeitekhez mérten mindent megtesztek érte. Ez van vagy menjen otthonba, ott van társaság, takarítanak, van kaja, felügyelet. Nem gondolja át, hogy ha olyan lesz az állapota senki nem tud vele törődni, ott meg egyből van segítség. A másik, hogy a legtöbb helyre féléves-éves várólista van, az pedig tök logikus, hogy aki otthonba kerül az előbb-utóbb meghal.
Amúgy ez a tipikus öreghiszti ha törődsz vele az a baj, ha nem az. Dédim volt ilyen, bármit kiejtett a száján megkapta, de mindent is megkritizált.
Pedig őszintén meg kell neki mondani mi a helyzet és választás elé állítani.
Mondd neki, hogy te érted, hogy idős és magányos, de irreális dolgokat ne várjon el segítségként.
Mondd neki, hogy ti sem vagytok milliomosok, két gyerekről kell gondoskodni, így sem fértek el az albérletben.
A reális lehetőségek a következők:
-A mama lakhelyén marad ez a rendszer, ami most van és mentek amikor tudtok.
-Adja el a házát és kerestek neki helyet otthonban, mentek látogatni, mikor tudtok.
Minden más amit elvár az lehetetlen és irreális elvárás részéről.2 választási lehetősége van, döntse el mit akar x időpontig, aztán segítetek neki intézkedni.
Nekem anyósom csinálja ugyanezt. Költözzünk "haza" Borsodba itt is van munka. Aha...
Anyósom is elvárja, hogy a férjem feladja az állását, mindig azt mondja van itt Bosch, meg Zf, meg ilyenek, jól lehet keresni ott is. És mama, egy ilyen cégnél mégis mit kezdjen a férjem a biológusként? Erre már válasz soha nem érkezik, hanem elkezdi, aki dolgozni akar, az dolgozik.
Én meg ápolónő vagyok és elkezdi, hogy van itt is kórház, 10p séta. Ahha van, elfekvő osztály, félholtakkal. Pucolhatnám egésznap a szart és emelgethetném a félhullákat minimálbérért.... kösz mama.
#29
A legtöbb igen, de van ám aki fiatalon sem volt jobb. Az elbutulás egyébként leépíti a legértelmesebbet is, ha elindul a folyamat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!