Miért nem hallgat rám a nagymamám a karácsonnyal kapcsolatban?

Szóval elég közeli viszonyban vagyunk mamámmal, anyukám elvesztése után rengeteget segít nekünk, de ezt most nem értem tőle...

Évekig két dolgot hallgattam:

- "Ha mindenkinek veszek ajándékot, már előző karácsonykor kezdhetem a spórolást, annyian vannak Karcsiék (nagybátyám és a gyerekei)"

- "Jaj hogy nekem nem segít senki, 3 napig főzök, 10 rúd bejgli (szó szerint), 4 kiló 4 féle hús,..."

Anyagilag mindketten hasonlóan (mi kicsivel jobban) állunk, így abban nem tudunk segíteni. Így az első problémára a megoldás ötletem: ne ajándékozzunk. A gyerekek tele vannak hülyeségekkel (annyi játék, ruha, hogy nem tudják hova tenni), ráadásul nagybátyám állandóan leszólja mama ajándékait, ugyanis ő egy fokkal tehetősebb, és nem feltétlenül tetszik neki a Pepcos ruha. (Esetleg maximum egy kis csoki a gyerekeknek, nehogy rossz érzéseik legyenek, hiszen megszokták hogy kapnak.) A szűk családomnak (apám, tesóm) már mondtam, tökéletesen mellettem álltak, látszólag aztán a mamám is. Apa jóban van a saját öccsével, ő tud rá egyedül hatni, így felvetettem az ötltet hogy beszéljen vele. Beszélt volna, erre mama beállít az ajándékokkal. Kérdezzük hogy ez mi? Mondta hogy ugyan, milyen már hogy legalább a gyerekeknek nem vesz semmit?... Ezek után pedig milyen már, hogy mama ajándékoz, mi meg nem, hát nekünk is kellett venni... Szóval így ugrott az egész, mama és mi is 30-30 ezret költöttünk a semmire... (ez a tavalyi karácsony volt)

A másik a főzés. Picike konyhája van, és egyedül él. Megszokta, hogy egyedül főz, így mikor kérte hogy menjek át, volt hogy bezavart a szobába hogy "tévézgess, majd szólok ha kell segítség" (nem szólt), vagy kezembe adott nagyritkán valamit hogy pucoljam meg, és ennyi (pedig azt mondta, hogy mivel ugye nem él anyukám, majd ő megtanít főzni). Szóval csak a bevásárlásban tudunk segíteni, ami nagyon kevés segítség egy ilyen idős embernek. Konkrétan úgy éli meg az ottlétemet mintha lenne egy fogas a konyha közepén amit kerülgetni kell. Persze ezt nem mondja, sokkal inkább azt hogy "nekem nem segít senki". Nem akarok vele veszekedni, nem akarom bántani, vagy rávilágítani erre a kis logikai bukfencre, és nem akartam, hogy a következő ilyennél mérgemben ez kijöjjön, ráadásul meg is akarom ezt oldani, mert ez tényleg túl sok neki. Felvetettem az ötletet, hogy mi lenne ha (akár az ajándékra szánt pénzből) elmennénk egy közös, nagy vacsorára valamelyik étterembe, ha sokan vagyunk nem olyan vészesen drága egy embernek. Ezt egyből elvetette, teljesen értelmetlen kifogásokkal, köztük azzal hogy "á, nem jó az úgy".

Szóval ilyenkor mit kell csinálni? Hogy oldjam meg? Nekem se jó hogy 30 ezrünk kirepül a kukába (cserébe olyan ajándékokért mint egy xl-es pizsi, azzal a kérdéssel hogy miért, 75 kilo vagy, nem?), és nekem se jó hogy az idős, szívbeteg mamám konkrétan kidolgozza a belét, lelkiismeretfurdalást kelt hogy nem segítünk, erree ha akarunk meg nem fogadja el. MIT CSINÁLJAK?:(