Mi a legjobb megoldás ebben a helyzetben?
A férjem anyai nagymamája felkeresett engem a napokban.
Elmondta, hogy minden nap egyre gyengébb, betegeskedik, szüksége volna valakinek, aki gondoskodna róla.
Én elvállalnám őt, volna rá időm is (év végén megszűnik a munkahelyem).
A dolog szépséghibája annyi, hogy a férjem és a nagymamája néhány éve csúnyán összevesztek, férjem azt mondta nekem, eszembe ne jusson az, hogy elvállalom az öregasszonyt!
Anyósom külföldön él, ő azt mondta az anyjának, menjen öregotthonba, de a mama elutasitja e lehetőséget.
A férjem apai nagymamája azt mondta, "megérdemelné az öregasszony, hogy vénségére egyedül maradjon, még az ajtót se nyissa rá senki, annyi gonoszságot elkövetett az élete során".
Mi tévő legyek?
Nehéz kérdés!
Ha szerető, jó viszony lenne egy tündér nagymamával, akkor másképp válaszolnék.
De így megkérdezem tőled, hogy megéri ez neked valamiért?
Pótol egy kieső fizetést?
Esetleg örökösödési szerződést kötnétek?
Mit ajánlott fel?
Nem tudom mi a munkád, érdemes e esetleg évekre kiesned a szakmából?
Ha mégis elvállalod, le tudod e nyomni a család torkán, akik a leírásod szerint utálják, ... talán nem alaptalanul, de erről nem írtál sokat.
El tudnád viselni a személyiségét, plusz később az öreg és aggkorral járó problémákat, például fürdetni, tisztába tenni?
Ugye tudod, hogy egyben bejárónő is lennél, mosni, főzni, takarítani kellene rá, sőt ha kertje is van, azt is neked kellene rendben tartani.
Fogod bírni?
Sok a kérdés, de ezeket magadnak is fel kell tenned a felelős döntéshez.
El ne vállald!
Szüleim eltartási szerződést kötöttek a nagynénivel.
Első pár évben csak-csak, de már akkor se volt könnyű természete.
Az utolsó öt év maga volt a pokol. Szellemileg leépült, tele volt rosszindulattal, gyűlölettel. Pl. átkozta a két éves gyerekem, mert egészséges, ő meg nem.
Tíz évig gondozták összesen. Nem éri meg.
Te is így kalkulálj: lehet, hogy idős és beteg, de attól még lehet az is, hogy a következő tíz éved rámegy. Akkor is, ha ebből az utolsó háromban etetni és pelenkázni kell.
Való igaz, ha elvállalom a nagymamát, akkor (ha jól tudom) eljöhetek vele ápolásira, ami részben pótolja a havi fizetésem. (eladó voltam egyébként egy maszek boltban, ami az év végén bezár).
A férjem nagymamája azt is elmondta, ha meghal igyis-úgyis mi örököljük a házat (anyósom után), költözzünk majd bele.
Úgy érzem, alkalmas vagyok arra, hogy gondoskodjak róla, fürdetés, pelenkázás sem riaszt vissza.
Anyósom azt mondta, ha jót akarok magamnak meg ne bizzak az anyjában (!), olyan "sunyi, rafinált", hogy éjjel-nappal dolgoztatna engem, aztán a pénz meg a ház majd szépen eltűnik vhová.
Másrészt a férjem azt mondta, nincs az a pénz, hogy belemenjen a nagyanyja házába, számára az egy igazi "oroszlánbarlang"
Anyósom hozzátette, hogy ki ne találjam, hogy belemegyek abba a régi rozoga kunyhóba, maholnap összedől, felújitani sem lenne érdemes; másrészt a falu legvégén van (földút, a búzatábla szélén).
Az elmúlt években többször is betörtek, most is 3 nagy kutya van a háznál, hátha elijeszti a rablókat.
Anyósom azt mondta az anyjának, adja el a házat, az árából menjen be az öregotthonba, a maradékot tegye félre.
Ha elvállalod, akkor ennek egyetlen előnye van, hogy az ápolásival biztosított jogviszonyod lesz, munkaviszonynak számít.
Egyébként ha öregotthonba menne, ott le kellene adnia a nyugdíja egy részét, vagy az egészet.
Szóval, ha amellett döntesz, hogy vállalod, akkor szépen adja oda a nyugdíját neked, bár nem hiszem, hogy életed üzletét kötnéd vele, mert ebből kell fedezned a rezsijét, étkezését, orvosságait és még millió dolgot, ami az élet velejárója.
Nagyon őszinte leszek hozzád, én semmi pénzért nem vállalnám.
Az ilyesmit vagy szeretetből csinál az ember, vagy qrva sok pénzért, vagy sehogy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!