Mi lenne a legjobb megoldás, költözés?
Mozgássérült anyámmal élek együtt, én 23 éves vagyok, a ház, amiben lakunk, elég rossz állapotban van, beázik. És már eljutott oda, hogy az a rész ázik be, ahol a fűtés van(elektromos kombi cirkó). Az egész tetőrészt le kellene cserélni egy szakember szerint.
Anyám a haszonélvezője a háznak, vagyis ha ő nem akar, nem adjuk el a házat. Pedig ez lenne a legjobb megoldás.
Viszont apám halála után örökölt a bátyám is egy kis tulajdonrészt, aki tőlünk vagy 300km-re él, sosem foglalkozott anyánkkal, csak néha felhívta, és jól felidegesítette.
Ha beszélnek is, az a téma, hogy milyen rossz ez a ház, és el kéne adni. De bátyám valamiért helyzetben érzi magát, és élvezi a dolgot, nem hajlandó aláírni semmilyen papírt, és azt mondja, ami pénzt keresek, abból fel lehetne újítani a házat. Az a pénz meg nem sok egyelőre, én meg ebbe a házba nem fektetnék már semmit, tényleg még a környéket se szeretem.
Próbáltam a bírósági panasznapon előadni a történetem, de csak úgy lehetne közös tulajdon megszüntetése pert indítani, ha anyám aláírja a perhez szükséges papírokat.
Anyám meg nem akarja beperelni a bátyám, végülis az ő gyereke is. Szóval nem egyszerű helyzet, anyánk szeret minket, és nem így akarja megoldani a kérdést. De a bátyám egy tetűláda, ha tudnák az ismerősei, milyen valójában, meglepődnének...facebookon meg játssza a széplelkű ember, állatbarát kisangyalt.
Én nem beszélek a bátyámmal, mert legutóbb nagyon összevesztünk, de szerintem mindenki megmondta volna a magáét az én helyemben. Most meg betart, hogy csak azért is. Ha normálisan beszélnék vele, akkor a pillanatnyi hangulati állapotától függene a helyzet, épp mit gondol. Ha mond valamit, másnap már nem biztos, hogy úgy is fogja csinálni.
Én meg nem akarok itt tovább élni, ilyen helyzetben, főleg nem ebben a házban, és ezen a környéken.
Ha elköltöznék innen, anyám nem tudná ellátni magát rendesen, illetve lassan már élhetetlen lesz a ház, ő ezt biztos nem tudná megoldani egyedül.
Bátyám elmélete szerint ha másik házba költöznénk, az is ugyanolyan vacak lenne, mert engem mindenki átver.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Mondd meg anyádnak, vagy ráveszi a tesód, hogy egyezzen bele a ház eladásába vagy te is lelépsz, és akkor boldogul, ahogy tud. Ebben az esetben nem az a szeretet, ha hagyja kihasználni magát a fiától. Ez butaság. Mindenkinek élhető otthonra van szüksége.
Még így se biztos, hogy gyorsan el tudjátok adni az ingatlant, de ha sikerül, jobb lenne egy lakást venni. Ott kevesebb a gond a karbantartással. Bátyádat fizesd ki, ne legyen ilyen hanyag testvérrel több közösködés.
Én is közölném az anyámmal azt amit az első írt. Vagy közölném az anyámmal, hogy mivel itt élni már egészségtelen, és nem csak te vagy gyerek a családban, kocsiba raknám az anyukát, levinném a bátyámhoz, hogy
"Anyu ideköltözik, mert a lakásban egyedül nem maradhat, én meg költözöm" Majd szépen lelépnék.
Szerintem ez nagyon összetett dolog, több mindenen el kellene gondolkodnotok. Ha eladjátok a házat, ki bírjátok úgy fizetni a bátyádat, hogy még marad pénzt egy lakásra? Mert valószínűleg ragaszkodni fog a tulajdonrésze árához.
Ha édesanyád nem képes magát ellátni hosszabb távon egyedül és ha esetleg sikerül is lakást venni, te ott fogsz majd lakni vele élete végéig, hogy ápold? A te életed erről fog szólni? Édesanyád ezt várja el tőled? A bátyád is? És te önmagadtól?
Édesanyád ellátása nem csak a te feladatod, hanem a bátyádé is.
Egyébként édesanyád mehetne otthonba is.
Ha se a házat nem hajlandó eladni, se otthonba nem hajlandó menni, se a bátyát nem hajlandó gondozni, akkor SE vagy köteles az egész életedet feladni amiatt, hogy ők mindenre azt mondják, hogy NEM, mert nekik ez kényelmes.
Köszönöm mindenkinek, elég dühítő helyzet, valószínű ha lelépek kis időre, mindenki elkezd majd kapkodni. Anyám aláír mindent, báty továbbra is tojni fog az egészre.
Egy kissé vehemensebb famíliában ez már rég megoldódott volna...valahogy...de legalább vége lenne már.
A bátyádnak jogilag is kötelessége lenne édesanyád ellátásába, gondozásába beszállni. Olyannyira, hogy ez pl. örökléskor forintositható is, azokat a "munkakórákat" amelyeket édesanyád ellátására forditottál, felerészben rá lehet terhelni a bátyádra... és annyival csökken az örökségrésze... Talán tudnál valahonnan jogi tanácsot kapni, hogy érvényesithetnéd ezt. Édesanyád hány éves? Milyen mértékű a mozgássérültsége? Egyébként én is azt gondolom, hogyha az önfeláldozásodat egy hétre fölfüggeszted, elmégy valahova nyaralni, fogadsz anyukád mellé egy pénzes segitőt, amit esetleg neki kell kifizetnie... aztán visszatérsz, akkor anyukád teljesen új alapokra fogja helyezni a hozzáállását a dolgokhoz...
A bátyád elmélete, hogy "téged mindenki átver".... hát... szóval a bátyád is rendesen átver, csúnyán, izléstelenül.
Szerintem te nőnemű vagy, kérdező, azért állsz hadilábon a bátyáddal. Sajnos testvérek között is sok ellenségeskedést szül, hogy a férfiak logika mentén gondolkodnak, s érvelnek, a nők meg mindebből semmit sem értenek, mert ők inkább az érzéseikre hagyatkoznak. Azok pedig egész mást mondanak, mint bátyuska észérvei. Nem szándékozom védeni őt, de könnyen lehet, hogy korántsem olyan tetű, mint amilyennek hiszed, csak egyszerűen nem értitek meg egymást.
Mindazonáltal a fent vázol helyzetre én sem látok más megoldást, mint egy időre lelépni. Mindjárt közelíteni fognak az álláspontok, amikor bátyusnak kell a mamáról gondoskodni.
Nem vagyok nőnemű, csak ugye bátyám idősebb, én voltam a kisebb, én voltam végül a kedvenc. Azt a bratyó nehezen emésztette meg, hamar lelépett, de amíg együtt laktunk ott fúrt, ahol tudott.
Gondoltam ezt már kinőtte, de nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!