Nagyon zavaró testvérem viselkedése. Mi lenne a mindkettőnknek legjobb megoldás?

Nem akarom nagyon taglalni, a lényeg, hogy én egy 17 éves fiú vagyok, az öcsém pedig 15 éves. Bármennyire is kegyetlenül hangzik, soha sem volt köztünk igazán jó testvéri kapcsolat. Leginkább azért, mert szüleim túl sok dolgot engedtek meg neki, és nagyon el lett kényesztetve. Had mondjak pár példát.

- Kb 1,5 héttel ezelőtt történt, hogy egyik barátom mondta, hogy talált egy nagyon jó videójátékot és próbáljuk ki. Öcsém pedig hisztizni kezdett, hogy ő miért nem csinálhatja. Egyrészt még túl kicsi hozzá. Másrészt kell hozzá tudni angolul. Harmadrészt ennyi idősen ne a gép előtt élje az életét, hanem legyen jobb dolga is. Erre szüleim engem kezdtek el hibáztatni, hogy miért vagyok ilyen bunkó. Nem bunkóságból mondtam, csak szimplán egy ennyi idős gyereknek legyen jobb elfoglaltsága is.

- A másik meg az, hogy van barátnőm, öcsém meg folyton megjegyzéseket tesz rá (nem túl szépeket), és ha mondom neki, hogy szeretném, ha befejzné, akkor megint az ő pártjára állnak, és kb olyanokat mondanak, hogy hogyan mondhatok ilyet a drága csemetéjüknek.

- Sőt, olyan is volt, hogy suliban kaptam egy négyest, de nem, szüleimet nem érdekelte, csak leordították a fejem, hogy miért nem ötös lett, mire öcsém kapott egy egyest és elkezdtek neki mindenféle édesdrágaegyetlenemezni, meg hogy lehetett ilyen a tanár, hogy ilyen jegyet adott. Ennek ellenére öcsémet pont nem érdekli a tanulás, sem az, hogy milyen jegyet kap.

- Vagy öcsém odajőtt hozzám, elkezdett kérlelni, hogy adjak neki abból a kajából, amit én is eszek. Adtam neki, megette, aztán elkezdett hisztizni, hogy nem adtam neki, pedig normálisan kérte, és szüleim elmondtak mindenféle utolsó szemétládának.

- Épp nézek valami filmet, mire az öcsém bejön a szobámba, 2 perc múlva kimegy, és olyanokat kezd el mondani, hogy egy undorító filmet nézek, oda sem engedem őt.

- Egyik haverom átjött hozzám. A középsuli kezdete óta ismerem őt, mivel osztálytársak vagyunk és minden kétség nélkül mondhatom, hogy ő a legjobb barátom. Majd áthívtam barátnőmet is, és amikor ideért, akkor öcsém mondta neki, hogy tudta-e, hogy meleg vagyok, mert neki nagyon az jött le abból, hogy sokat találkozunk.

- Most fogja kezdeni a középiskolát, kijelentette, hogy ő nem akar oda menni, hanem máshova (de oda nem vették fel). Szüleim össze-vissza próbálták nyugtatni, hogy biztos ez is jó lesz, ne aggódjon. Erre öcsém elkezdett engem cs*sztetni, hogy engem bezzeg elsőre felvettek oda, ahova menni szerettem volna, ez nem igazság, biztosan csaltam. Aha, biztos . A 3. legjobb felvételit írtam

- Egészen kiskorom óta focizok, öcsémnek viszont semmi hobbija nincs. Mindig azzal szekál, hogy a foci csak a nyomiknan való, és mennyire gáz vagyok.

- A volt sulijában mindig mindenkibek beszólogatott, verekedett, tiszteletlen volt a tanárokkal, és attól félek ez most sem lesz másképp. Egyszerűen képtelen kialakítani normális kapcsolatokat, szinte egy barátja sincsen.

És ez még mindig nem volt minden, de mint mondtam, nem akarok mindent leírni róla, mert elég hosszú lenne. Teljesen más személyiségek vagyunk. Míg ő mindenért hisztizik, ami neki nem tetszik, addig én inkább annyiban hagyom, mert nincs szükségem még több veszekedésre. Míg őt nem érdekli a jövője, addig én minden erőmmel azon vagyok, hogy jobb és jobb eredményeket érjek el. Míg ő otthon tesped, én focizok, ami számomra nagyon fontos, mert imádom ezt a hobbimat. Míg neki nincs túl sok barátja, én szívesen megyek a sajátjaimmal ide-oda.

Most ilyen emberrel lehet valamit kezdeni? Az is eléggé irritáló, hogy szüleim mindenben az ő pártját fogják.