Nagymamám haragszik rám, mert nem veszem magamhoz. Mi lenne a jó megoldás?
Nagymamám sokáig a nagynénémmel élt, de év elején sajnos elvesztettük. Nagymamám azóta folyton panaszkodik, hogy magányos. A szomszédban több barátnője lakik, akik átjárnak időnként, de nyilván nem teszi ki az egész napot. Ő nem megy senkihez, mert ő ugyan nem szomszédol.
Mondta, hogy a férjemmel és a két kisfiammal költözzünk hozzá. Mi Budapesten élünk, itt is dolgozunk, ő egy szabolcsi kisvárosban, ahol nincs olyan munka, amit végezni tudnánk. Úgyhogy haragszik, amiért a férjem nem valami kubikos, aki bárhol dolgozhat. Egyébként el sem férnénk nála, mert egy 1,5 szobás háza van.
Panaszkodott, hogy nem bírja már a házimunkát. Rendeljük neki az ebédet, de nem szereti. Mint kiderült, a szomszéd kutyája eszi meg. Felajánlottuk, hogy fizetünk az egyik szomszédasszonynak, hogy takarítson nála, de neki ne mászkáljon senki a házban. Már fizetünk a szomszédnak, hogy kivigye-bevigye a kukát. A favágásért is, de mindenért nem győzünk fizetni.
Többször célzott rá, hogy ő nálunk szeretne lakni. Mi egy 1+2 félszobás albérletben lakunk. Bútorozott, sok fölösleges bútorral. Alig férünk mi is. A tulaj sem enged több lakót. A férjemmel pedig nem jön ki nagymamám, mindenbe beleköt, amot a férjem csinál és próbál ellene uszítani. Az ünnepekre felhoztuk magunkhoz. Szenvedés volt mindenkinek. Ha kérdeztem mit főzzek: neki mindegy. Mikor megfőztem: ő nem szereti azt. Nem is szereti a főztöm. A gyerekek hangosak. Nem akkor kéne őket altatni, amikor szoktam. Miért költünk erre, meg arra.
A higiénai is problémás. A wc-t nem húzza le, kezet nem mos. Mi a cipőt levesszük a bejáratnál, ő képes fél órát mászkálni a szőnyegen sáros cipőben. Ha szóltunk érte, húzta az orrát.
És folyton célozgat, hogy neki elég egy sarok, de őt öregkorára senki nem fogadja be, neki a világon senkije sincs.
A gyerekei hol vannak?
Egyébként ez van, meg kell mondani neki, hogy nálatok nincs hely, hagyja ezt a témát légyszíves, különben nem hívjátok fel.
Csökkenteném a kapcsolattartást, javasolnám az idősek otthonát, szociális intézeteket.
Mekkora bunkó már, hogy a szomszéd kutyájának adta a rendelt ebédet. Nálunk a legolcsóbb helyen is 1600 egy főétel, 800 a leves menüben.
Az nem futott volna át az agyán, hogy esetleg szóljon hogy visszamondjátok a kaját.
Pont azért dolgoztok, hogy a szomszéd kutya belében landoljon napi 2-3000 forint. Jól megy.
Biztos tisztában van ő is az árakkal. Ez nagyon pofátlan dolog.
Kell is segítség neki, meg nem is. Mit gondol nálatok mi lenne, felmondanátok a munkahelyeteken és egész nap a kívánságait lesnétek?
Ráhagynám a hülyeségeit, nem fizetnék segítőknek. Ha rákényszerül úgyis megcsinálja majd a dolgokat. Nem kell engedni a rinyálásának.
Ne haragudj, de ha az én kutyámat etetné a mamád, biztos elküldeném melegebb éghajlatra.
Magadhoz ne vedd. A saját és családod nyugalma érdekében. Ő már nem fog változni, nektek meg nem kötelességetek hozzá igazodni.
Otthont esetleg megpróbálnék intézni neki.
Én biztosan nem tenném fel miatta a házasságom és a nyugalmam. Ha odaköltözne, nem zavarná hogy hangosak a gyerekek? Vagy a gyerekek majd költözzenek el?
Nem igazán értem az ilyen időseket, aki igazán szereti a rokonait, azon van, minél kevesebb terhet rójon rájuk. Természetesen elfogadható, ha egyedül már nem képes ellátni magát, hogy segítséget kér. De ebben az esetben sajnos nem egészséges ha a megoldás az odaköltözés..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!