Hogy szoktattátok le a nagyanyátokat arról, hogy ne beleskedjen, ásalkodjon?

Eljön nagyanyám hozzánk, és az egész napot itt tölti ha itthon van valaki. Ez neki a hobbi, időtöltés, hogy eljön és mindenbe beleugat. A tojás sárgáját se nagyon tudja szétválasztani a fehérjétől, de előszeretettel magyaráz, hogy én hogy vágjam a tortalapot, meg milyen sűrűre csináljam a krémet. Mondom neki, hogy ne nyaljon bele bagós kézzel mindenbe, és nyalogasson mindent meg, mert nekem ez gusztustalan. Ma pl csináltam karamell szószt, elfordultam egy percre, már felszisszent, hogy végig égette a nyelvét vele. Hát mondom nyilván a karamell fel van forrva, pláne frissen. Verem a habot, még kész sincs, már kéri a habverőt, hogy nyalja le. Jön a kritizálás, hogy ez túl sok benne, a barátnője így, a barátnője úgy csinálja, a végén még azért mindent bezabál. Most az az új hepp, hogy a kutyánk végigugatja a napot ha itt van, mert ő is utálja nagyanyám. Apám még rázós nyakörvet tett a kutyára, ha ugat megüti vele a kutyát!!! Mert nagyanyámat zavarja az ugatás!!! Szegény kutya meg se nyikkan a saját házunkban, én sírni tudnék annyira sajnálom!!! Én legszívesebben nagyanyámra tenném a nyakörvet, ő se tud viselkedni, gyűlölöm a jelenlétét is!! De neki ugye megvannak a jogai. Ma már akkor itt volt, mikor felkeltem, mert apám beengedte, a hangjára keltem, már sírni tudtam volna, elrontja az ember egész napját. Én úgy szoktam, hogy bezárkózok és csendben vagyok, hadd álljon a kapuban, meg hívogasson, de szerintem durva, hogy nem lehet csinálni az embernek a dolgát ahogyan akarja. Hogy szoktassam le róla, hogy idejöjjön napi időtöltésként, pláne ne dumáljon mindenbe??