Mostanában gyakran szokott eszembe jutni hogy ha meghalnak a nagyszüleim vagy a szüleim akkor hogyan fogom fel dolgozni? kicsit félek hogy nehezen

Ez sajnos ilyen hiszen a gyerekek világának a szüleik és a családjuk a szerves részei, az ő elvesztésük sose könnyű. De ne gondolkozz ezen, élvezd h élnek és örülj neki. Majd ha odakerültök h ez megtörténjen majd akkor szenvedhetsz eleget, de addig nem érdemes.

Kibírod, mert mást nem tudsz tenni. Nyilván nagyon nehéz lesz, egy szülőt elveszíteni nagyon rossz, és lehet teljesen sose lesz túl rajta az ember, persze ha jó volt a viszony. De előre ne agyalj ilyeneken, fölösleges. Majd ha eljön az ideje, akkor elég lesz.

Embere válogatja, meg az elhunyt és az életben maradt közti kapcsolat érzelmi töltete, de általában mindenki túléli ezt. Ennek a fordítottja sokkal nehezebben elviselhető, amikor pl. a gyerek előbb hal meg, mint a szülei, abba a szülők lelkileg (és testileg is) belerokkannak.

Nem tudom, hány éves vagy, de ha szerencséd van, akkor addigra lesz saját családod, ami egy kicsit könnyebbé teszi a hiány elviselését.

Én viszont kicsit várom

Ne azzal töltsd az életed, hogy előre félsz dolgoktól (főleg ha elkerülhetetlen). Próbálj inkább bízni benne, hogy még sokáig együtt lesztek, és gyűjtitek a sok szép közös élményt. Ezekhez kell majd visszatérned, ha már nem lesznek veled.

Érthető, hogy ettől félsz, én is szorongtam miatta. Most már sajnos tapasztalatból tudok írni róla. Ki lehet bírni, és egy idő után már kevésbé fáj, utána a szép emlékek maradnak. Ha egyedül nem megy, nem szégyen segítséget kérni gyászterapeutától.